Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Megjelenés: 2015
Oldalszám: 456 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2798-32-5
Témakör: Mérnöki tudomány
Sorozat: Életutak

Eredeti ár: 2900 Ft
Webshop ár: 2175 Ft

KOSÁRBA
"A hetedik te magad légy"
Szemelvények egy életből

Egy rendes katolikus úrilány emlékei

www.nol.hu
2016-3-6

Az ember, amikor úgy érzi, túl van mindenen, nem kertel. Kimondja a véleményét, akármilyen karcos is. Különösen, ha sok minden van, amit ki kell mondania.

Szentgyörgyi Zsuzsa ilyen könyvet írt, a hetediket. Legalábbis abban a sorozatban, amely korábban hat kimagasló mérnök pályáját, majd egy különleges magyar tudományos műhely történetét vázolta fel. A hetedik te magad légy lapjain végre a saját maga sorsát, életét tárja elénk műszaki emberhez méltó tárgyilagossággal.

Kezdve a katolikusnak nevelt úri kislány zsidóságára döbbenésétől a család kálváriáján át a szakmai pályára való tudatos készülés és a szeretett párra találás boldogságáig, majd egy érdekes ívű karrier végéig, amelyet az íróvá, újságíróvá, kiemelkedő ismeretterjesztővé válás követett.

Szentgyörgyi Zsuzsát az elmúlt évtizedek közéletének ismerői nagyszerű könyveiről és a média szinte minden szegletében (így lapunkban) megjelent cikkeiről ismerik. Előtte azonban nukleáris szakmérnökként, kutatóként, hivatalnokként és szerkesztőként dolgozott az iparban, az államigazgatásban és az Akadémián. A kemény időkben jó szolgálatot tett az apácáknál tanult szigorúság és fegyelem. Ez utóbbi a külső burok, amely eltakar, de véd is. Erre pedig sokszor volt szükség egy olyan férfias szakmában, amelyben az előrejutás egy nőnek nem volt fáklyásmenet. Az ember a könyv első felében szinte kapkodja a fejét a mindenféle felmenő és oldalági családtagok tizenkilencedik és huszadik századi történeteit olvasva. Aztán jönnek a már jobban ismert közelmúltbeli alakok, a rendszerváltás idejének figurái, akikkel a szerző ugyanúgy kérlelhetetlen, mint a korral, amelyben ismét egyre rosszabbul érzi magát. Csak egy időszakról nem ír, nem képes írni, ez a holokauszt rémkorszaka, a német megszállástól a felszabadulásig tartó horror, aminek kitéphetetlen és elmondhatatlan lepedéke megakadályozza a felejtést és meggátolja a megbocsátást.

 

Szentgyörgyi utálja a hajbókolást, a politikai taktikázást, az elhallgatást, ezért ugyanúgy kimondja, amit gondol ötvenhatos emlékeiről, Paksról, a bősi erőművel kapcsolatos eseményekről, vagy a hazai innováció irányításáról, mint megannyi kortársáról, akik ott nyüzsögnek a könyv hasábjain. Egy helyütt azt írja, Radnóti a negyvenes évek elején nem akart részt venni egy Komlós Aladár szerkesztette, zsidó írókat, művészeket tömörítő antológiában, mivel teljesen magyarnak és kereszténynek vallotta magát. A Komlósnak írt, erről szóló levelet az özvegy nem engedte közreadni. Szentgyörgyi az ismét fenekedő nácikövető hordák árnyékában is vállalja a véleményét, származását, de büszkeségét, hibáit, sőt konzervativizmusát is. Mint írja: a múltat úgysem lehet módosítani, s ha megbánunk is valamit, akkor is így marad...

Palugyai István

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK