Ari Turunen könyvének alcíme A pökhendiség története. A címadó jelenség nehezen meghatározható, sokszor félreértett viselkedés. Olyasmi,mint az arrogancia, a fennhéjázás, az elbizakodottság és az önhittség,de nem egészen azonos egyikkel sem. Ha nem is tudjuk megfogalmazni,pontosan érezzük, hogy mit is jelent: egy súlyosan negatív és súlyosan téves magatartást, amely rendszerint katasztrofális végkifejletet eredményez. Turunen sem definiálja a fogalmat, helyette irodalmi és történelmi példákat hoz. Az ókori görögök hübrisznek nevezték azt az állapotot, amikor valaki szégyentelenül hitt önmagában, nem törődött azzal, milyen korlátai vannak, és erőszakosan mások fölé helyezte saját magát. Athénban a hübrisz konkrét büntetőjogi kategória volt. Úgy tartották, a hübrisz betegségében szenvedőember azt hiszi, bármire képes, túláradó önbizalma miatt rosszul ítéli meg a környezetét, és hibákat követ el, végül Nemeszisszel,a bosszú istennőjével találja magát szembe, megérdemelten.Ezenfelül, ha Nemeszisz éppen mással lett volna elfoglalva,a vétséget nyilvános megszégyenítéssel is büntették. A történelemben számos példa akad, amikor a hübrisz elnyeri méltó büntetését, a dolog szinte törvényszerűnek látszik, hiszen a mérhetetlen pökhendiség a valóságtól való elszakadással, a józan ítélőképesség elvesztésével jár. Turunen szerint ez a viselkedéstermészetes dolog, mindannyian bele-beleesünk. A legnagyobb pökhendiség az, ha valaki azt állítja, hogy ő még soha nem volt az. Ennek megvan az élettani háttere is. A hatalom és a dicsőséghatására két hormon, a szerotonin és a dopamin szintje megemelkedik,és ezek együtt megteremthetik a további magabiztos attitűd feltételeit.A siker hamis önbizalmat eredményez. Ari Turunen finn író, újságíró,a Finn Akadémia kommunikációs igazgatója, CSC?IT Center for Science Ltd. kommunikációs vezetője. Eddig megjelent tíz nagy sikert aratott, szórakoztató könyvében a viselkedési szokások, az alkoholfogyasztás,a hazugság, a csalás, az ellenkezés és a kultúrák sokszínűsége voltak témái. A Hát nem tudjátok, ki vagyok?című könyve élvezetes nyári olvasmány,és manapság kis hazánkban felettébb aktuális is. Példái között szerepel,amikor 1989-ben Egon Krenz hazugsággal jelentette be a keletnémet választások eredményét. Csak pár százalékot tódított,hogy közel százszázalékos legyen a szocialista párt győzelme, pökhendisége azonban olyan indulatokat szabadított el, amelyek néhány hónappal később lerombolták a berlini falat. A jelenség nagyon komoly fenyegetést jelent a modern társadalmakra,és nem csak a politikai életben egyre nagyobb befolyást szerző önelégült populisták révén. Gondoljunk csak a globális klímaváltozást tagadókra, az oltásellenesekre és más téveszmék terjesztőire. Az empátia, a realitásérzék és az önkritika elvesztése könnyen kataklizmát okoz. Ezt nem árt tudatosítani.