Szerencsére van egy Karpowicz nevű kortárs lengyel szerző, és van nekünk egy Typotex nevű kiadónk, nekik meg egy Körner Gábor nevű, igen tehetséges fordítójuk. Rettentő hálás vagyok azért, hogy ilyen könyveket adnak ki (a Typotex), mert amúgy soha nem találkoznék pl. Karpowicz szövegeivel. Mindkét magyarul korábban megjelent kötetéről írtam már, az Égiek és földiekről itt, a Csodáról pedig itt.

A Szálkák voltaképpen nem szól másról, mint hogy néhány, homo- és heteroszexuális lengyel értelmiségi sorsa és érzelmei összekeverednek egymás és a szüleik irányában, és akik jellegzetesen lengyel, egyszerre nagyon katolikus és konzervatív beágyazottságuk kereteit feszegetve furcsa élethelyzeketben furcsa párbeszédeket és gondolatmeneteket bonyolítanak le. Nem hangzik valami izgalmasan, ugye? Olvastatja magát.

A fülszöveg alapján a szerelembe esés a központi téma, mégis úgy érzem, a szöveg sokkal inkább szól a jellemrajz lehetőségeiről, de ez nem feltétlenül baj. Cinikusan bár, de korántsem keserű szájízzel azért meg kell jegyezzem, hogy ez a modern, liberális és értelmiségi regény csak a saját közegében mozog mind nyelvi értelemben, mind a szereplőválasztást és -formálást illetően, ami okos, nyelvi és intellektuális játékban és intertextualitásban gazdag szöveget és stílust, ugyanakkor érzelmi mélységet is eredményez, de érzésem szerint nemigen tart sehova, nem hagy mély nyomot.

Szellemi játék volt ez az olvasás, elképzeltem, milyen lehet ez a közeg, amelyben bizonyára maga a szerző is él, de nem találtam konklúziót. Ennek ellenére bárkinek bátran ajánlanám, mert jó könyv ez.