0 db
0 Ft
EN / HU
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Fordító Kollektíva
Kiadás: Harmadik kiadás
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 448 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-2796-90-1
Témakör: Történet / filozófia, Tudománytörténet, Történet, filozófia

Eredeti ár: 5600 Ft
Webshop ár: 4200 Ft

KOSÁRBA
Történetek fizikusokról és matematikusokról

A matematika fejlődése – a nagy alkotókról szóló történeteken át

2012-9-17

Matematikai szakkönyv olvasása nagy megpróbáltatás olyanoknak, akik ezt a tudományt nem művelik. Simon Gindikin könyve is minden nagy matematikus bemutatásakor képletekkel és geometriai ábrákkal teli oldalakt tartalmaz, amelyek nagyon is lényegesek, hiszen a szerző ezeken át ismerteti és értékeli az alkotók nagy felismeréseit. Ezeket pedig csak főleg szakemberek érthetik. De a könyv – címéhez híven -  nemcsak matematika, hanem a fejezetek középpontjában a nagy tudósok élete és életműve áll, a tudomány fejlődése és a társadalmi környezet összefüggéseiben. A történetek izgalmasak és elragadók, a szerző sok eseményt ír le, levelekből idéz, kortárs írók és gondolkodók véleményeit idézi, és a nagy matematikusok vívódását a – legtöbbször maguk által felvetett – problémákkal szinte dramatikusan ábrázolja. Nem véletlen, hogy a könyv világsiker. Eredetileg 1981-ben a Szovjetunióban jelent meg, négy év alatt ötszázezer példányban fogyott el, majd több nyelvre lefordították, és a szerző már az Egyesült Államokban egészítette ki és adta ki új kiadásokban. A magyar fordítás a harmadik, az elsőhöz képest jelentősen kibővített kiadás, ez először 2003-ban jelent meg, többször is újranyomták, vagyis a kötet nálunk is nagy visszhangra talált.

     Gindikin nem szisztematikus matematikatörténetet írt, hanem egyes alkotókról és műveikről készített tanulmányokat a Kvant című fizikai folyóirat számára, majd később, Amerikában más fórumoknak, és ezekből állította össze a könyvet, megőrizve az időrendiséget. E tudomány töretlen fejlődése a 16. században kezdődik, Tartaglia, Cardano és Ferrari munkáival, majd olyan tudósok következtek, mint  Galilei, Huygens, Lagrange, Euler, Pascal, Gauss és sok más matematikai óriás. Az utolsó alkotók már a 20. század gyermekei, legvégül Penrose és projektív koordinátáinak leírása zárja a sort. A szerző kiemeli, hogy a fizika és a matematika története nem válik el egymástól, a nagy matematikusokat fizikai kérdések is izgatták, gyakran ezek megoldásaiból és alkalmazásaiból merítettek ihletet. Példa erre Galilei tartós érdeklődése a távcső iránt, vagy Huygens kísérletei az ingával,   Gauss geodéziai vizsgálatai és földmágnesességi tanulmányai, vagy a híres Pascal-kerék, a számítógép egyik őse. Ez is bizonyítja, hogy a matematika nem csupán elméleti tudomány, hanem szoros kapcsolatban van, és mint korunk mutatja, kapcsolatba kerül vagy kerülhet a gyakorlattal.

      A tanulmányokból érdekesen bontakozik ki, hogy a matematikusok kapcsolatban álltak egymással, nemcsak elődeik munkásságát ismerték, hanem kiterjedten leveleztek egymással és sajátos nyilvánosságot is kialakítottak maguknak, tudományos fórumok előtt vitákat rendeztek és sajátos hagyománya lett a versenynek, a neves matematikusok feladatokat adtak a többieknek. Euler pl. feladta a königsbergi hidak azóta híressé vált feladatát, amelyeken úgy kellett átkelni, hogy egy hidat csak egyszer lehetett érinteni. A feladatokat gyakran csak jóval később és mások, nem az eredeti versenyzők oldották meg. Érdekes ás elgondolkodtató a tanulmányok nyomán az, hogy a matematika iránt uralkodók és arisztokraták, politikusok és más közéleti személyiségek is érdeklődtek. Ennek köszönhető, hogy a nagy alkotók megfordultak a főbb európai fővárosokban, gyakran egyetemek és akadémiák vendégeiként. Több akadémia létrehozásában is fő szerepet játszottak, így pl. Euler a szentpétervári akadémiáéban. Hazai vonatkozása miatt érdekes a nem-euklideszi geometria története, ez Gauss bemutatása kapcsán kerül elő, Gauss maga is foglalkozott ezzel a témával, és Bólyai, ill. Később Lobacsevszkij munkáit megismerve hagyta félbe azokat a vizsgálódásait, amelyek miatt sokak őt tartják az igazi felfedezőnek. Érdekes, hogy Bólyai  János elmélete már 1832-ben eljutott   (apja munkája ill. levele révén) Gausshoz, míg Lobacsevszkij írásait (amelyek az 1829-ben években kerültek közlésre), csak a negyvenes években olvasta el. Mivel – a könyv szerint – a matematika fejlődése kölcsönkapcsolatok mátrixában zajlik, a prioritási kérdések itt mindig nagyon bonyolultak.

      S kötet minden írása nagyon magas színvonalú és érdekes. Láthatóan azonban a legnagyobb ábrázolási kedv, „libidó”  a 18. és l9. század nagy matematikusainak bemutatására jutott. Galileivel két tanulmány is foglalkozik, Euler és Pascal lehet talán a szerző számára a legszimpatikusabb, mert ezekről különösen színesen és szeretettel ír, a terjedelemben legnagyobb fejezet azonban Gaussnak a, a „matematika fejedelmének” jut, aki valóban igen sajátos és eredeti alkotó.  Pascal nagy hatással volt a nagy orosz írókra és bölcselőkre, erről ír a szerző, és megemlít más történeti összefüggéseket és kapcsolatokat is Oroszországgal (Euler pedig orosz volt és európai fővárosokban töltött évtizedeitől eltekintve ott is élt), de az egész könyv szövege nagyon is európai vagy inkább kozmopolita, ha nem tudnánk a szerző nevét és az előszók nem említenék, hogy eredetileg orosz szakember, akkor  találgathatnánk, melyik nyugati országból származik.

       Ez talán az egyetlen hibája a könyvnek, a szerzőről kellett volna, akár a kötet végén,  bemutatást írni. A nagyszerű munka óhatatlanul is a szerzőre irányítja az olvasók érdeklődését. Lehet persze, hogy a matematikusok körében ez ismert, de a szerző kifejti, hogy ő diákok és érdeklődő más szakemberek figyelmére is igényt tartva adta ki kötetét.

       (Simon Gindikin: Történetek fizikusokról és matematikusokról.  2012 (harmadik kiadás), Typotex, Budapest, 448 oldal, ára:4800 forint

Buda Béla

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK