„A történelem az egyes népek környezetének különbségeiből adódóan alakult eltérő módon, és nem az egyes népek biológiai különbségei miatt" - foglalja össze egy mondatban a mindig mindent leegyszerűsíteni akaró újságírók kedvéért az 1997-ben megjelent Guns, Germs and Steel (nálunk, ki tudja miért, Háborúk, járványok, technikák lett belőle) című vaskos könyve tartalmát Jared Diamond. A szerző, aki a fiziológia professzora az University of California orvosi fakultásán, az előszóban maga is hangsúlyozza, hogy az előbbi csak az egyik lehetséges „öszszefoglaló válasz" arra az egyetlen mondattal (mi több, alighanem tudományos publikációk tucatjaival) megválaszolhatatlan kérdésre, hogy miért is alakult olyannyira eltérő módon a Föld különböző részein élő népek történelme. Vagyis például - ahogy a borítóra tett John Everett Millais képen látható -, miért Pisaro maroknyi csapata győzte le Atahualpa inka fejedelmet és hatalmas seregét, miért nem ő kényszerítette térdre I. Károly spanyol királyt és német-római császárt? Mennyivel másként alakult volna a történelem... (Hazai pályán maradva, képzeljünk bele, most millennium idején, mi lett volna, ha anno nem István a király.)
Jared Diamond voltaképpen a civilizáció eredetét, annak mibenlétét, s ezáltal az emberi egyenlőtlenségek eredetét és okait kutatja. Ahogy a mű alcímében maga fogalmazza: a társadalom fátumait, az eltérő fejlődés sorsszerűségeit. Pontosabban, mivel felvilágosult tudósként nem hisz az eleve elrendelésben, az eltérő társadalmi fejlődés látszólagos sorszerűsége mögött megbúvó kauzalitást, ok-okozatiságot.

Miközben a szerző egyértelműen a környezeti különbségekben látja az egyes népek közötti történelmi-civilizációs fejlődés különbségeinek magyarázatát - hogy Diamond után szabadon a szokásos újságírói leegyszerűsítéssel éljünk: azok a népek civilizálódtak, amelyek a kőbaltát fémeszközökre cserélték, s a vadászó-gyűjtögető életmód helyett elkezdtek földet művelni, állatokat legeltetni, vagyis élelmiszert előállítani -, elismeri , hogy a nyugati ember fejében még ma is makacsul tartják magukat a biológiai, faji magyarázatok. „Japánban és sok más országban az effajta nézetek még mindig nyíltan és széles körben elfogadottak. Mikor az ausztrál bennszülöttekről van szó, még a művelt fehér amerikaiak, európaiak és ausztrálok is úgy vélik, van bennük valami primitív. Annyi biztos, hogy másként néznek ki, mint a fehérek". Diamond, aki hosszú éveket töltött el bennszülöttek között, s akinek ezt a könyvét egy új-guineai férfival a hetvenes évek elején folytatott beszélgetése inspirálta - Yali, a bennszülött kérdezte meg egyszer tőle, hogy is van az, hogy a fehérek olyan sok árut termeltek, és hoztak el hozzájuk is, miközben nekik, feketéknek, olyan kevés saját árujuk van -, lerombolja a rasszista történelem-elméletek alapjait. Kifogása a faji alapú magyarázatokkal szemben nemcsak az, hogy ezek visszataszítóak, hanem tévesek is. „Nincs kezünkben elfogadható bizonyíték arra, hogy párhuzam lenne a technikai fejlettség és az emberi intelligenciai között." Sőt, Diamond fejezetről fejezetre bizonyítja, hogy modern „kőkori" népek átlagosan valószínűleg még intelligensebbek is, mint a (helyettük) „gondolkodó" gépekkel körbevett ipari társadalmak manipulált és fogyasztásra programozott egyedei.

Hogy ezt elhisszük-e neki, mi, az európai második ligából az elsőbe ácsingózó átlagos magyarok, kötve hiszem. Pedig a mi helyzetünk - persze más paraméterek mellett -, nem is hinnénk, mennyire hasonlít a maori vagy új-guineai bennszülöttekéhez: bennünket is egyfolytában térítenek, civilizálnak, és soha sincsenek megelégedve velünk. Ma már nem lehet (kell) rezervátumba zárni, ne adj Isten kiirtani egy népet (bár erre sajnos azért még ma is van példa!), hogy azt tegye, amit a világ fehér urai szeretnének. A független népek függésben tartásnak ma már civilizáltabb módszerei léteznek: világbanki hitelek, globalizáció világháló, EU-mézesmadzag stb.

Olvassák el Diamond könyvét, amit még korunk egyik sajátos Pisaroja, a szoftver-pápa Bill Gates is elbűvölőnek, az emberi történelem megértésének alapjának tart. Tényleg elképesztő, hogy mennyi újat tud mondani rólunk, emberekről, nem is beszélve a kontinensek 13 ezer éves történetéről ez az evolúcióval foglalkozó biológus, akinek ez a könyve 1998-ban a népszerű tudományos művek kategóriájában elnyerte a Pulitzer Díjat.