Számos hazánkfia öregbíti a magyar vízgazdálkodás és a magyar vízgazdálkodók jó hírét szerte a világban. Az OVF Vízügyi Tudományos Tanácsának Jövőépítés a vízgazdálkodásban című sorozatában most megjelenő, hatodik kötet közülük mutat be egyet. Bogárdi János a Bonni Egyetem mezőgazdasági karának professzora. Pályája „természetesen” a Budapesti Műszaki Egyetemen megszerzett építőmérnöki diplomával indult. A Padovai Egyetemen végzett hidrológiai szakmérnöki tanulmányai után Karlsruhében szerzett az együttműködő árvízcsúcs csökkentő tározórendszerek témájában „Dr.-Ing.” címet. Szakmai tevékenysége a karlsruhei Vízépítési Intézetben, majd a Karlsruhei Egyetemen végzett hidraulikai kismintakísérletektől a többtényezős döntési modellek gyakorlati alkalmazásáig ívelt. Később a hollandiai Wageningeni Mezőgazdasági Egyetem hidraulika és általános hidrológia professzora lett. A vízgazdálkodási oktatás nemzetközi együttműködésében, így az Erasmus- és a TEMPUS PHARE-programok keretei között sok magyar mérnökhallgatót segített rangos nyugati egyetemekre. Hidrodiplomata pályafutását Párizsban, az UNESCO globális Nemzetközi Hidrológiai Programja vezető szakértőjeként kezdte, majd ott a fenntartható vízgazdálkodással foglalkozó részleg vezetője lett. Visszatérve Bonnba az ENSZ Egyetem Környezet és Emberi Biztonság Intézetének (UNU-EHS) igazgatója, majd az ENSZ Európai Egyetemének rektorhelyettese lett. Fontos szerepet játszott a három Budapesti Víz Világtalálkozó sikerében, és ezen keresztül abban, hogy az ENSZ Fenntartható Fejlődési Céljaiban (SDGs) önálló fejezetet kapott a víz.

Jelen kötet konkrét példaként felhasználható projektek, műszaki módszerek segítségével mutatja be annak a felismerésnek a folyamatát, hogy a vízmérnök tevékenysége „diskurzusok és koncepciók” alapján valósul meg, a vízhez kapcsolódó eltérő gazdasági, szociális, környezeti vagy éppen politikai érdekek középpontjában pedig a vízmérnök áll. A szerző remek, jól érthető stílusban, kedves humorral világítja meg, hogy a „vízgazdálkodás nem látványsport”, ehhez a munkához éppúgy kell biztos kezű gyakorló mérnöknek lenni, mint integrációra törekvő diplomatának.