A tenger képzetével először a Babar utazásaiban találkoztam. Ez a színes francia mesekönyv tette számomra valamelyest érzékelhetővé azt, hogy létezik olyan nagy víz, aminek nincs vége. És rajta messzire vezető utazásokra lehet indulni. Közben persze hajótörést is lehet szenvedni… Így aztán a tenger és a sziget képzete korai gyerekkoromtól kezdve meghatározó volt. Amihez később Robinson Crusoe története hozzáadott néhány érzékletes dimenziót. A filmváltozatában láttam először a tenger hatalmas hullámait. Ez egy nagy kollektív beavatás részeként történt: tucatnyi társammal együtt ültünk az utca egyetlen tévéje előtt… Ezért, bár nem a tenger partján nőttem fel, mint a baszk szobrász, Eduardo Chillida, hozzá hasonlón mégis elmondhatom, hogy „bizonyos tekintetben a tenger tanítványa vagyok”, jóllehet hozzá képest bizonyos tekintetben mindig hátrányban leszek a tanulásban. De törekszem ledolgozni lemaradásomat: amikor lehet, tengerhez megyek. Ha éppen nem – ami jóval gyakoribb eset –, olvasom a tengerjárók tudósításait, tanulmányozom a tengeriség történetét.