Precíz és aktuális esszé egy szóról. Egy szóról, amelyen a köznyelv oly sokszor tesz erőszakot. Az irónia tökéletesen dedramatizálja végességünket, megbicsaklik rajta a tapasztalat, ez pedig arra figyelmeztet, hogy a világot szkepszissel érdemes kezelni. Gúnyos, ám nem szarkasztikus tükröt tart elénk, amelyet nem szabad összetéveszteni a képmutatással, a cinizmussal vagy éppen a vidámsággal.

A sűrű, de korántsem követhetetlen szöveg érzékletesen ábrázolja Vladimir Jankélévitch korszakos géniuszát – kivételes gondolati horizontja ebben a könyvben tárul először a magyar olvasó elé.