Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Kiadás: 2019
Megjelenés: 2019
Oldalszám: 212 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-4930-43-3
Témakör: Ökológia

Eredeti ár: 3200 Ft
Webshop ár: 2400 Ft

KOSÁRBA
Klímaváltozás
Pánik és tagadás között

A szén-dioxid ideális ellenség - mit tudunk valójában az éghajlatváltozásról?

https://www.glamour.hu
2019-12-10

A magyar sajtóban elsőként írt a globális felmelegedésről, mint ahogy az interjúnk során visszaemlékezett rá, akkoriban kapott jóindulatú vállveregetéseket, de igazán senki nem vette komolyan a kérdést. Kovács Róbert ennek ellenére sokat foglalkozott az éghajlatváltozással újságíróként, nem is véletlenül, hiszen meteorológus-éghajlatkutató a végzettsége. Most Klímaváltozás címmel írt egy könyvet, Pánik és tagadás között alcímmel, ami máris jelzi, hogy nem a témával kapcsolatos szélsőséges reakcióra számíthatunk tőle, hanem éppen arra, amire talán a legnagyobb szükségünk van, egy higgadt és tényeken alapuló ismertterjesztő művet, ami a féligazságok helyett valóban azt meséli el, hogy a korunk nagy kérdésének látszó éghajlatváltozásról mit tud ma a tudomány. Kovács Róberttel a könyv megjelenése kapcsán beszélgettünk:

- Nagyon fontos, sőt mostanában az egyik legtöbbet tematizált téma az klímaváltozás, de rengeteg homályos pont van, és médiában arra is találunk megerősítést, hogy nem is létezik felmelegedés, és arra is, hogy a felmelegedés miatt összedől az emberi civilizáció. Hol az igazság?

- A könyvben azt a nagyon vékony aranyszálat szerettem volna megfogni, ami kívül esik ezen a csatározáson, és azt mutatja be, ami jelen pillanatban tudományosan biztosan tudható. A globális felmelegedés globális probléma, de egy emberöltő alatt az éghajlatról nem lehet megállapításokat tenni. Lehet tíz évig esős időjárás, de az még mindig csak időjárás, és nem éghajlatváltozás. Nagyon fontos lenne, hogy ne keverjük össze a fogalmakat. Az IPCC (Éghajlat-változási Kormányközi Testület - a szerk.) 6-7 évente adja ki a többezer oldalas összefoglalóját arról, hogy mi az, amit a klímatudomány aktuálisan éppen tud. Ezt a jelentést nyugodtan referenciának nevezetjük ebben a kérdésben, sok mindent ki lehet olvasni belőle, én is ez alapján dolgoztam a könyvemben, de azt a hisztériát, amivel találkozunk mostanában, azt nem. Valószínűségek és lehetőségek vannak benne megfogalmazva, a klímakutatás egy nagyon összetett tudomány, és általában minden nagyon leegyszerűsítve, és elferdítve kerül az emberek elé. Azért is kedvenc témája a politikusoknak, mert a szén-dioxid nem beszél vissza, ideális ellenség, láthatatlan felelős, különben meg 10 év múlva ki emlékszik majd arra, hogy mit mondtak róla, pár évtizede például még az új jégkorszakkal fenyegettek, ma már arra sem emlékszik senki.

- Nem, ez egy tudomány, én történetesen ezt is tanultam. Nem olyan dolgokról írtam, ami hit kérdése, hogy hiszel-e ebben, vagy abban. A globális felmelegedés nem hit kérdése, az ugyanis létezik, mérések támasztják alá. Viszont az, hogy mitől van felmelegedés, az már egy sokkal nehezebb kérdés, és hogy minderről mit tudunk most, azt próbáltam meg ebben a könyvben összegezni. Nem jó hozzáállás az, hogy azok, akik nem hisztérikusak, azok rögtön szkeptikusak lennének. A klímaügy egy modell, igazából bármivel behelyettesíthető, mindenki érzi, hogy komoly problémáink vannak, amikre most kell válaszokat, megoldásokat találnunk, a globális felmelegedés ennek a szimbóluma. Médiatérben élünk, ahol minden torzítva jelenik meg, és a negatív híreknek, katasztrófáknak mindig sokkal nagyobb hírétékük van, de ennek ellenére, vagy éppen ezért nem szabad átvennünk a hisztériakeltés eszközeit. A tudomány adatokkal dolgozik, és meg kell próbálnia ragaszkodni, ahhoz, amit tud.

- A könyved erről szól, de dióhéjban összefoglalnád akkor azt, hogy mi az, amit biztosan tudunk?

- Ahogy mondtam, globális felmelegedés van, ezt mérésekkel tudjuk igazolni. Emberi eredetű, tehát emberi tevékenység által a légkörbe juttatott szén-dioxid van a levegőben, ez szintén adatokkal alátámasztható. Az ötvenes évektől méréseink vannak ezzel kapcsolatban, így azt is biztosan állíthatjuk, hogy a szén-dioxid mennyisége növekszik a légkörben. Ugyanakkor az üvegházhatásról csak azt tudjuk, hogy laboratóriumi körülmények között létezik, de teljesen bizonytalanok vagyunk abban, hogy a természetben úgy működnek-e a dolgok, ahogy a laboratóriumban. A Föld felszínének nagy részét óceánok borítják, és azt például tudjuk, hogy ezek nagyban befolyásolják az éghajlatot. Azonban arról szinte semmilyen tudásunk nincs, hogy ezt miképpen teszik, eleve csak a kilencvenes évek elejétől vannak bóják letéve, és azóta gyűjtünk hőmérsékleti adatokat az óceánokról. Ráadásul tudjuk, hogy rengeteg szén-dioxidot nyelnek el az óceánok. Nagyon kevés tudásunk van, pedig feltételezzük, hogy az óceánok, és az óceáni áramlások nagy hatással vannak a klímára, és anélkül nem mondhatunk semmi biztosat az éghajlatváltozásról, hogy ne ismernénk jobban az óceánok világát.

- Úgy gondolod, hogy a klímavészhelyzet kihirdetése túlzás?

- Nem állítom, hogy nincs ezzel dolgunk, ez nagyon fontos probléma, de ugyanakkor rengeteg probléma van még a világban, amit feltehetően sokkal könnyebben és gyorsabban tudnánk orvosolni most, azonnal. A felmelegedés probléma, fog is problémát okozni, amire fel kell készülni, és gondolkodni kell azon, hogy a hatása hogyan csökkenhető, de ami a legfontosabb, hogy még többet kell megtudnunk az éghajlatváltozás okairól, de ezekhez kutatásokra, adatokra van szükség. Az emberek nagyon fogékonyak az időjárással, a klímával kapcsolatos eseményekre, hírekre, hiszen kialakítottunk egy olyan speciális környezetet, életmódot, ami elég kiszolgáltatottá tesz minket. Áradások mindig lesznek, de ahelyett, hogy nem építkeznénk ártérre, inkább okoljuk a klímát azért, ha kiönt a folyó.

- A klímaváltozás ügye pedig rengeteg embert megszólít, és sok olyan fiatalt is, aki korábban nem foglalkozott politikai dolgokkal. Van valami értelme az ő sztrájkjaiknak, tiltakozásuknak, annak fényében, hogy a tudomány szemszögéből a klímakatasztrófát túlzó riogatásnak nevezhetjük?

- Mindenképpen van! A megújuló energiákra való áttérés szorgalmazása nagyon fontos követelés, hiszen jelentősen csökkentené az emberek kitettségét a politikusoknak, akik az olajegyezmény, gázegyezmény, és efféle alkukon keresztül kontrollt gyakorolnak, és függési viszonyba tartják az állampolgárokat. Ezt a vasat ütni kell, de azt is gondolom, hogy Greta Thunberg mozgalmában a klíma a hívószó, erre mindenki figyel, de ezt az üzenetet ki kell csomagolni. Nem feltétlenül csakis erről, a klímaválságról van szó ugyanis, hanem arról, hogy rosszul működnek a rendszerek.

„ A klímasztrájk valójában arra mutat rá, hogy igazságtalan a rendszer, és azt a kérdést teszi fel, hogy miként lehetséges, hogy emberek éheznek, vagy miért nincs embereknek hajlék a feje felett, ha van forrás, márpedig van, akkor hogyan lehet ilyen rosszul és igazságtalanul elosztani ezeket a forrásokat?”


A kapitalizmus kritikája ez, nem mintha én tudnék jobbat, de látjuk, hogy most nem működik jól, igazságosan semmiképp. Valószínűleg egy-két generációval később a klímaügyet is helyén tudják majd kezelni, és hisztéria helyét az értelmes párbeszéd veheti át.

- Mi lenne a jó hozzáállás?

- Igazság szerint az EU alapvetően jól áll ehhez a kérdéshez, van egy elővigyázatossági elv, ennek mentén hoznak döntéseket. Egyébként a klímaváltozás kapcsán, a megújuló energiák előtérbe helyezésével szerintem alapvetően helyes irányba mennek. Ugyanez az elv működik akkor is, amikor nem engedik a génmódosítást sem. Azt mondják, hogy nem tudjuk, hogy ennek milyen hatásai lesznek, ezért ne fogjunk bele, és ezt mondják a klíma kapcsán is; nem tudjuk, hogy milyen hatása lesz a széndioxid-kibocsátásnak, ezért inkább törekedjünk a csökkentésre. Ez korrekt hozzáállás, nem tudjuk, hogy mi lesz, és ezért jobb, ha elővigyázatosak vagyunk.

- Van értelme az egyéni döntéseknek, például annak, hogy nem utazunk repülővel, hogy csökkentsük az ökológiai lábnyomunkat, miközben a jelentős széndioxid-kibocsátást nagyvállalatok idézik elő, és azt sem tudjuk, hogy ez mennyire van hatással az éghajlatra?

- Szerintem van értelme, igen. Tudjuk, hogy a szén-dioxiddal valamit kezdeni, igen, nem tudjuk, hogy pontosan hogyan és milyen mértékben hat az éghajlat alakulására, de hat rá. Az elővigyázatosság elve szerint pedig tennünk kell azért, hogy lassítsuk a folyamatot, és csökkentsük a mértéket. Lehet, hogy a nagyvállalatok felelősek a kibocsátás jelentős részéért, de csak akkor fognak változtatni a hozzáállásukon, ha nyomást gyakorolnak rájuk, ha ezt nem teszik meg az államok, a politikusok, akkor megtehetik az egyes emberek. Van ereje annak, ha sokan mondják azt, hogy nem vásárolnak ilyen, vagy olyan termékeket, mert a gyártójuk nem foglalkozik a környezetvédelemmel. Nagyon megváltozott az emberek és főleg a fiatalok hozzáállása, és elegük van az olyan cégekből, akik nem vállalnak felelősséget a környezetért, eltelik pár év, és könnyen lehet, hogy vállalhatatlanul kínos lesz, ha egy vállalat nem tesz azért, hogy csökkentse a károsanyag-kibocsátását, és ez nem csupán kínos, hanem üzletileg is kockázatos lesz. Egyénileg is lehet nyomást gyakorolni.

- Szóval, nem a felmelegedésben fogunk elpusztulni?

- Tudni kell, hogy minden változásnak, így a klímaváltozásnak is a szegények, a perifériákon élők a leginkább kitett csoportok. Őket jobban veszélyezteti a változás, akár az ivóvíz hiányára, akár hőmérséklet emelkedésére gondolunk. Ezeket a problémákat az emberiségnek meg kell oldania, de alapvetően pozitív vagyok, az emberiség nagyobb válságokat és problémákat is megoldott már, ha akart. Ez nem jelenti azt, hogy nincs tennivalónk, de vannak más problémák, amelyeket gyorsan és könnyebben meg tudnánk oldani globális szinten is. Az éghajlatváltozás kapcsán pedig még több kutatásra és adatra lesz szükségünk, hogy pontosabb tudásunk legyen az okairól.

Horváth Gergő

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK