Az emberek egy nagy százaléka általában bizsereg a matematikától. Nem jó értelemben. Pedig az ott van mindenhol...

És nem is csak ott van: nélküle semmit nem értenénk a világból. A matematika nyelvén képes megszólalni minden egyes tudomány, még az emberi agy is leírható vele. Mert a matematika nem csak számokból áll. Rengeteg problémából, paradoxonból, tételből épül fel, és mindez lebontható még kisebb elemekre. 

Sajnos a matematika oktatását általában nagyon elrontják. Nem teszik vonzóvá, nem teszik érthetővé, pedig csak egy kis kreativitás, csak egy kis kommunikáció kell hozzá, és máris nem mumus, hanem egy szórakoztató és fontos tárgy lenne belőle. Csakúgy, mint a természettudományokból, amire fájóan kevés hangsúlyt fektetnek a hazai iskolák is. Nos, szerencsére még akadnak olyan tanárok, professzorok, akik képesek szórakoztatóan, érthetően, viccesen, mégis rengeteg ismeretet átadva tanítani. Ilyen Mosóczi András is, és ilyen ez a könyv is. Jó szívvel ajánlom matematikát oktatóknak, középiskolás gyerekeknek és mindezt már rég elfeledő szülőknek is.

Miről olvashatunk ebben a könyvben?

Olyan dolgokról, amiktől a legtöbben kirohannánk a világból is: Fraktálok. Differenciál egyenletek. Ismeretlenek. Törtek. Végtelen. Nullák. Köbök és négyzetek. Kerület. Csupa olyan fogalom, amitől visszatérnek az általános és középiskolai rémálmok. Még szerencse, hogy Mosóczi András elképesztően szórakoztató stílusban ír, és nem csak hogy jól: okosan is. Úgy tanít, hogy észre sem veszed, és úgy magyaráz el egy-egy problémát, hogy azt meg is érted. Hallottál már pl. a skizofrén nullákról? Vagy hogy mi köze van egymáshoz Newtonnak és a Mona Lisának? Mi a hely a végtelen szállodával, ha minden szoba foglalt? Mi az a "nagy számok törvénye"? Hogyan juthatunk el a Holdra?

Ilyen, és még sok hasonló problémát feszeget és magyaráz el, minden rész elején egy teljesen hétköznapi szituációval vagy érdekes történettel kezdve, pl. képzeljük el, hogy e-mailt kapunk, amiben az áll, hogy tutibiztos tippeket tud a focimeccsekre, és meg tudja mondani a végeredményt, és ezt szemlélteti is. Hogyan? Vagy megmagyarázza, miért van az, hogy a százalékszámítás nem feltétlen egyértelmű. Pl. letesznek elénk három dobozt, kettő üres, egyben nyeremény van. Kiválasztjuk a második dobozt, ekkor még 1/3, vagyis 33,3333% az esély, hogy jót választottunk. Ekkor megmutatják, hogy az első doboz üres. Ekkor - gondolnánk -, 50-50% esély maradt, de lehetőségünk van váltani, és mindegy, hogy váltunk-e vagy sem. Nos, valójában nem. Kétszer nagyobb az esély ugyanis, hogy nyerünk, amennyiben váltunk, és a harmadikat választjuk ki, mintha maradunk az első választásnál. Miért?

Tegyük fel, hogy a második doboz, amit választottunk, üres. Erre 66,6666% esély van, tehát kétszer akkora, mint arra, hogy abban van a nyeremény. Miután választottunk, megmutatják az egyik dobozt, de ha üres, amit választottunk, akkor muszáj a másik üres dobozt megmutatni. Ezzel kiiktatják a másik üres dobozt, és így 33,3333% helyett 66,6666% az esélyünk rá, hogy a nyeremény a harmadik dobozban van, tehát jobban járunk, ha váltunk. Zavarosnak tűnik? Ne aggódjunk, az 1700-as évekbe, amikor felvázolták részletesen ezt a problémát példákkal illusztrálva, még matematikusok is úgy gondolták, hogy tévedés. 200 évvel később bizonyosodott be - bonyolultabb egyenletek alapján -, hogy nem az. A valószínűség sem feltétlen egyszerű. :)

Rengeteg tudománytörténeti adalék is van a könyvben, amit én nagyon tudok értékelni, és a stílus tényleg verhetetlen. Ha anno Mosóczi András magyarázza el nekem a matematikát, ma biztosan egészen máshol lennék. Könnyed, szórakoztató, humoros, de mégis telis tele van érdekes információkkal, és némi gondolkodás után egy humán beállítottságú ember számára is tökéletesen érthető és szórakoztató is marad a kötet. 

Mosóczi András 20 éve foglalkozik felsőoktatásban matematikával, több intézményben is oktat, és a szuper matematikát népszerűsítő oldal, a mateking.hu alapítója. Youtube-ra is készít videókat, amelyekkel a középiskolásokat próbálja segíteni és terelni. Ez az első könyve, és csak remélni merem, hogy nem az utolsó. :)