Interjú Mosóczi András egyetemi óraadó tanárral, a mateking.hu alapítójával.  

A karantén időszaka alatt rengeteg szülő segített a gyerekének az otthoni tanulásban. A legtöbben talán a matekkal küzdöttünk. E sorok írója már az általános iskola ötödikeseinek tanított matekkal is nehezen birkózott. De miért ekkora mumus a matek? Hogyan vált az élet megannyi területén segítséget nyújtó tudományterület az átlagember ellenségévé? Így van ez minden országban, vagy ez a magyar oktatás specialitása? Hogyan lehet közelebb hozni az emberekhez a matematikát? Erről beszélgettünk Mosóczi András egyetemi óraadó tanárral, A gondolkodás forradalma – Hogyan alakítja a matematika a világot? című könyv szerzőjével, a mateking.hu alapítójával.

A három hónap otthoni tanulás után a szülőknek friss és közvetlen élményei vannak a matematika tanításáról. Nem hiszem, hogy távol áll a valóságtól, ha azt mondom, sokunknak felelevenítette ez az időszak az iskolás éveinket, eszünkben juttatta a nehéz matekórákat. Miért mumus a matek – most már generációkon átívelően – Magyarországon?
Kezdjük kicsit távolabbról! Miért kell matekot tanulni? Végül is semmi szükség rá. Van olyan nép, amely nem is tanul matekot. Dél-Amerika esőerdejeiben élnek a pirahák, ők például egyáltalán nem használnak matematikát.

De ugye ők az egyetlenek?
Igen…

Akkor az azért ez sokat elárul arról, kell-e matek.

Nem egészen, hiszen megmaradtak, s ma is tartva a hagyományaikat, sikerrel veszik az akadályokat. Nekik nincsenek megoldandó problémáik. Leszedik a gyümölcsöt, halásznak a folyóban. A piraháknak a számolásra vonatkozóan mindössze négy szavuk van, mégpedig az egy, a kettő, a néhány és a sok. És nem csak arról van szó, hogy nem alakultak ki a nyelvükben olyan szavak, amelyekkel nagyobb mennyiségeket tudnának kifejezni, hanem egyáltalán nincsenek tisztában a nagyobb mennyiségek jelentésével. Amikor egy vizsgálat során arra kérték őket, tegyenek le a földre annyi kavicsot, ahányan éppen jelen vannak a törzs tagjai közül, akkor 4-5 résztvevő estén még sikerült végrehajtaniuk a feladatot, de 8-10 résztvevőnél a teljesítményük jelentősen romlott. A törzs tagjai szellemileg nem visszamaradottak, az életmódjuk és a nyelvük nagyfokú kreativitásra utal. De ha van egy nép, amelynek tagjai még háromig sem tudnak elszámolni és mégis boldogan élik világukat, akkor nálunk miért kell a másodfokú egyenletet meg a Pitagorasz-tételt és más, ezekhez hasonló rémségeket tanítani? Nos, ott, ahol előjönnek olyan problémák, amiket ezzel kell megoldani, hirtelen szükség lesz a matematikára.

A fő gond a matek oktatásában az, hogy nem derül ki, mire is jó ez az egész.

Már az általános iskolában sem problémákat oldanak meg, hanem a matekóra benne van egy ilyen „tanító nénis” spirálban: a gyerekek mindenféle mondókákat tanulnak meg. Például azt, hogyan kell törtet törttel osztani, illetve rituálékat, hogyan kell számjegyeket összeszorozni. Vagyis nincs feltétlenül mögötte olyan tartalom, amely miatt a gyerekek érdeklődése egyáltalán kialakulhatna. Ez egy idő után ki is derül.