Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
-25%
Fordította: Balogh Tamás
Kiadás: 2020
Megjelenés: 2020
Oldalszám: 300 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-4930-92-1
Témakör: Publicisztika

Eredeti ár: 4500 Ft
Webshop ár: 3375 Ft

KOSÁRBA
Japán
Életképek

Luk Van Haute: Japán - Életképek - Typotex, 2020

http://www.innovacio.hu
2020-8-04

Japánt az utóbbi évtizedekben a csúcstechnológiás termékek egyik legfénylőbb honaként tartottuk számon. Az országot a 19. sz. vége felé fedezte fel magának Európa műértő közönsége, amikor művészek beleszerettek a japán művészetbe (Van Haute ezt japonizmusként említi), s ez erőteljes hatással volt az utolsó, és talán legemberségesebb nagy stílus, a szecesszió születésére és formanyelvére. A hatvanas években a Zen hódított a nyugati világban. Egyik legnevesebb követője a modern gazdasági szférában Steve Jobs volt, aki a zen letisztult, míves egyszerűségét tette az Apple formatervezésének vezércsillagává. Pár évtizede a sajátos japán vállalatcsoportok, a keiretsu és a kaizen kaptak nagy figyelmet, valamint a japán minőségi körök mozgalom és a híres Toyota-kata (l. Mike Rother: Toyota-kata - Hogyan ösztönözzük munkatársainkat fejlődésre, alkalmazkodásra és kiváló eredményekre? - HVG Könyvek, 2014 - Hírlevél 2016/3. sz.) Az érdeklődés ma is erős. Van Haute kiemeli: "A japán újságok szinte havonta számolnak be arról, hogy ismételten megdőlt a rekord: még soha ennyi turista nem érkezett az országba. Számuk először 2018-ban lépte át az évi harmincmilliót. Vagyis a turisták tömegei fedezték fel maguknak Japánt. Európában pedig mindenütt jelen vannak a szusizók (még ha kínaiak működtetik is őket). Alig van európai ország, amelynek ne lenne saját japán filmfesztiválja."

A Typotex ajánlójából: "Luk Van Haute munkája sokkal több, mint útikalauz. Úgy mutatja be Japánt, ahogyan a turisták vagy akár az ország szerelmesei soha nem láthatják: a mindenki számára elérhető turisztikai látványosságok helyett a japánok mindennapi életébe ad betekin-tést. Ezáltal sokkal összetettebb és igazabb képet kapunk az országról. A befogadhatatlan egész helyett a jelentőségteljes részletekre összpontosít, és egy ismerős, barát, családtag, munkatárs, netán egy híres énekes vagy színész életén keresztül tárja elénk az eseményeket. Milyen az élet az amerikaiak által megszállt Okinaván? Hogyan vészelték át a cunamit a fukusimai katasztrófa során a partvidéken lakók? Mennyire nemzeti sport a szumó?" (Kiemelések tőlem.)

Milyenek a japánok? "Az átlagos japán emberek teljesen hétköznapiak és semmi rendkívüli, semmi feltűnő nincs rajtuk. Ez az állítás - a japánok is csak olyan emberek, mint mi - teljességgel ellentmond a Japánról és a japánokról kialakított hagyományos képnek, mármint hogy valóban olyan különösek, kivételesek, mások, egyedülállóak lennének ennek a szigetországnak a lakói. Ez ugyanis nem egyéb merő kitalációnál." (Innentől idézetek a könyvből.)

Van Haute ismereteinek, tapasztalatainak, az "életképeinek" forrása: "Az elmúlt harmincöt évben sok száz japán embert volt módom megismerni, sokakat csak felületesen, másokat közel-ről, egyeseket közelebbről, mint szerettem volna, de olyanok is voltak, akiket szívesebben megismertem volna közelebbről is. Először 1984-ben jártam Japánban, közvetlenül azután, hogy a genti egyetemen befejeztem a japán szakot. 1986 és 1992 között megszakítás nélkül ott éltem, és azóta szinte nem múlik el év anélkül, hogy ne töltenék néhány hetet vagy hónapot Japánban. Vagyis az ország a maga kultúrájával mindig is központi helyet töltött be az életemben. Az évek hosszú sora alatt különböző minőségeimben ismertem meg, és ennek megfelelően mindig más és más fénytörésben láthattam Japánt: a tokiói egyetem diákjaként, egy filmgyártó vállalat munkatársaként, tolmácsként, kutatóként, műfordítóként, újságíróként, utazóként, színészként, angol magántanárként - és vőként (japán feleség és közös gyerekek - OP). Többféle miliőben volt módom megmerítkezni, és a társadalom minden részéből megismertem em-bereket."

Erről szól: "Könyvemben legalábbis árnyalni igyekszem [a Japánról szóló] kliséket és mítoszokat. A kiindulópontot általában egy ismert vagy 'névtelen' japánnal való találkozásom jelenti, vagy egy konkrét helyen megtörtént eset vagy esemény, egy regény, egy novella vagy egy film (melynek készítésében részt vettem, vagy amelynek a rendezőjét megismerhettem). Ezekből kiindulva próbálok általánosabb jelenségekre rámutatni, melyeket társadalmi kontextusba helyezek, vagy megvilágítom a történelmi hátterüket. Szeretném hinni, hogy a konkrét történetek ily módon mintát kínálnak a japán társadalom változatosságából."

Japán életképek testközelből, európai szemmel: érdekes tapasztalatok sora, egészen másként meglepőek, mint várnánk - érdemes elolvasni.

Dr. Osman Péter

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK