"Luk Van Haute munkája sokkal több, mint útikalauz. Úgy mutatja be Japánt, ahogyan a turisták vagy akár az ország szerelmesei soha nem láthatják: a mindenki számára elérhető turisztikai látványosságok helyett a japánok mindennapi életébe ad betekintést."

Luk Van Haute újságíró, műfordító, aki japán irodalmi tanulmányokat folytatott a Genti és a Tokiói Egyetemen, és olyan írók munkáit fordította hollandra, mint Murakami Haruki vagy Óe Kenzaburó. Ezúttal azonban nem fordított, hanem megmutatja Japán egy olyan oldalát, amelyet csak a helyiek ismerhetnek. Kapunk néhány apró szeletet a japánok mindennapi életéből.

Ez a könyv attól érdekes, hogy egy olyan ember írta, aki lassan negyven éve jár-kel az országban, hosszabb-rövidebb időre visszatér az országba, így olyan képe van a lakóiról, mint amilyet se turistaként, se oda születettként nem láthat senki. Ez egy nagyon távoli világ, amelyről rengeteg sztereotípia kering. A szerző pedig ezeket hol cáfolja, hol megerősíti. És bár a szerző azt mondja magáról mesél, valójában barátokon, családon, ismerősökön, munkatársakon, a saját életútján keresztül megismerhetjük Japánt.

Egy szórakoztató, könnyed olvasmány, amellyel a szerző kicsit közelebb próbálja hozni Japán hétköznapi embereit. Általában mit mondanak erről az országról? Homogén, titokzatos, együtt jár a tradíció és a modernitás, minden lakója szorgalmas és rendkívül hatékony, közben pedig kifürkészhetetlen. Talán ezek a legjellemzőbb gondolatok erről a távoli világról.

Bejárta az ország minden zeg-zugát és munkájának köszönhetően rengeteg emberrel találkozott. A legkülönfélébb embereket szólította meg és láthatjuk, hogy valóban mennyire különbözőek. A szerző négy nagy témára osztotta ezeket az életképeket. Az elsőben a nyolcvanas évekbe kalauzol minket, a Buborék idejébe, amikor a gazdaság folyamatosan növekedett, mindenkinek volt munkája és a gazdaság úszott a pénzben. Senki nem gondolta akkor, hogy a helyzet csak átmeneti és ez a lufi ki fog durranni. De nyilván mégsem volt minden fenékig tejfel. Ezt követte a monokultúra mítosza, majd a japán lélek és a természet elleni folyamatos küzdelem.

A szerző rengeteget mesél, de nem von le következtetéseket, ezt meghagyja az olvasónak. Mesél a diákszállásról, ahol csótányokkal osztozott a szobáján, láthatjuk, hogy kulturálisan mennyire sokszínű, olvashatunk az egyre szaporodó külföldi szumó birkózókról, az okinawai katonai jelenlétról, ijesztő és veszélyes szektáról, akik ezreket mérgeztek meg vagy a természet pusztításairól, cunamikról, földrengésekről. De nem csak a tragédiákról, hanem az azt követő újjáépítésekről is kapunk egy képet.

Vannak történetek az országba települt külföldiek tapasztalatairól is, és mivel a filmes világban is sokat dolgozik a szerző, így olvashatunk producerről, színészről, zenészről, de megismerkedünk többek között egy fiatal táncosnővel is, aki maga készíti erotikus filmjeit, vagy a hoteltulajdonossal, aki arról beszél, hogy vannak, akik egy cunami idején először fotóznak és csak utána futnak, de akkor már késő.

Kellemes szórakozást nyújt a kötet. Egy érdekes napló, melyben a szerző, mint narrátor és/vagy mellékszereplő, akinek volt szerencséje rengeteg helyet bejárni és útja során sok izgalmas emberrel beszélgetett. A sztorik időnként ledöntik a sztereotípiákat, időnként pedig épp megerősítik azokat. Luk Van Haute számos kalandot élt ált az elmúlt évtizedekben és életútján keresztül mutatja meg, milyen színes a világ a felkelő nap országában.