Éjjel az omnibusz tetején, Utazott Kekulé, és álmodott. Ott is a benzolnak képletén. A hat szén helyzetén gondolkodott. Álmában hat kis majom egymás farkát kergette, s felkiáltott Kekulé meglepetve: Lám itt a benzolnak képlete, a hat szén helyzete, mit keresek.” Ezt a kis dalszöveget minden vegyész ismeri. Friedrich August Kekulé német szerves kémikus leghíresebb eredménye a benzol szerkezetének megállapítása, ez a 19. század egyik legnagyobb kémiai felfedezése. Ennek a történetnek is van egy árnyoldala, ami nem tett jót a kémia fejlődésének sem. Vajon miért történt így? Simonyi Miklós professzor (MTA Kémiai Kutatóközpont) most megjelent könyvében történelmi és társadalmi kontextusban tárja elénk a kémia szerteágazó és színes világát. A könyv huszonkét egymástól független történetet beszél el. Olyan olvasóknak szól, elsősorban középiskolásoknak, akik fogékonyak a tudomány izgalmaira és eredményeire, és érdeklődnek ezek emberi vonatkozásai iránt is. A malária elleni küzdelem például régi problémája az emberiségnek, kevéssé közismert, de ez a betegség ma is évente 350–500 millió megbetegedést okoz, és halálos áldozatainak száma évente egymillió feletti. 2015-ben az orvosi Nobel-díjat részben Tu Ju-ju kapta az artemizinin felfedezéséért, amely ma a malária kezelésének legfőbb gyógyszere. Ő az ötödik kínai Nobel-díjas, és az első női díjazott. A kínai állapotokat mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy a Nobel-bizottság nem tudta őt elérni, Tuasszony a televízióból értesült a kitüntetésről. Ráadásul Tu Ju-ju egy titkos katonai projekt keretében kezdett a malária gyógyszere után kutatni, amelyet hagyományos kínai gyógyítók útmutatásait felhasználva talált meg. Bár a Nobel-bizottság hangsúlyozta, hogy az elismerés nem a hagyományos kínai gyógyításnak szól, a hír Kínában komoly ideológiai összecsapások oka lett. Egyrészt vérszemet kaptak a tradicionális kínai orvoslás hívei, akiket arrafelé mostanság kevéssé ismernek el, másrészt sokak szerint az egykori titkos projektben részt vevő mintegy ötszáz névtelen tudós közül többen is megérdemelték volna az elismerést. A könyvben olvashatunk még többek között a selyemhernyók párzásának kémiájáról, az érzéstelenítés tudományának történetéről, a kiralitás és a joghurtkészítés kapcsolatáról, Mengyelejevről és Marie Curie-ről, a rádiumlányok szomorú történetéről és arról a Nobel-díjas felfedezésről, amelynek kutatása az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében kezdődött, és egy 1956-os intermezzo után a napfényes Kaliforniában bontakozott ki. Bár a történetek kémiai tárgyúak, bennük az emberek játsszák a fő szerepet, céljaikkal, odaadó munkájukkal, kitartásukkal, elért eredményeikkel vagy éppen gyengeségeikkel, kudarcaikkal.