
Oldalszám: 212 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-4930-83-9
Témakör: Kémia, vegyészet
Elfogyott
Sav marta Nobel-díjak. Kémiai történetek kezdőknek és haladóknak
Nehéz kenyér a tudományos ismeretterjesztés, mert úgy kell bemutatni az új eredményeket, hogy közben érthető, pontos és korrekt marad a közlő, de nem lesz felszínes. Különösen rögös ez az út, ha erre kutató vállalkozik. Az Emberek és molekulák izgalmas olvasmány – olykor nehezen emészthető részekkel.
Számos országban a kémiát a környezetpusztítás és a rákos betegségek miatt kárhoztatja a lakosság. Adam Sandler amerikai színész és humorista szerint „a kémia jó és rossz dolog. Jó, ha szereted, rossz, ha utálod.” Ez a nem túl mély bölcselet rámutat arra, hogy az emberek véleményét érzelmek irányítják, amit érveléssel megváltoztatni nem könnyű feladat – de meg kell próbálni az erre még fogékony közösségeken keresztül. Simonyi Miklós kifejezetten a középiskolásokat célozta meg a koronavírus-járvány kitörése előtt írt kötetével. Azért őket, mert még nem estek áldozatul a társadalom bajaiért a kémiát okoló előítéleteknek, valamint fogékonyak a tudomány izgalma és eredményei iránt.
Jól indít a szerző. Emlékeinkben úgy él, hogy a benzol különleges gyűrűs szerkezetét a német szerves kémikus, Friedrich August Kekulé álmodta meg – a farkát kergető majom képe vezette el a helyes útra. Simonyi Miklós szerint ez nem egészen így volt, mert Kekulé álmában a saját farkába maró kígyó jelent meg. Azonban erős a gyanú, hogy nem teljesen saját kútfőből dolgozott a derék német vegyész. Kekulé 1865-ben írt a benzolról, csakhogy négy évvel korábban Johann Josef Loschmidt korrekt ábrákat közölt sok aromás vegyületről, amelyeket a nagynevű kortárs bizonyítottan ismert. Kekulé zavaros formulának titulálta Loschmidt elképzelését. Ha Kekulé, a XIX. század híres professzora elismeri a névtelen középiskolai tanár érdemeit, ahelyett, hogy képleteit zavaros formulának minősíti, a molekulamodellezés technikája már száz évvel korábban kialakul. A példa igazolja, hogy a kicsinyesség olykor naggyá tesz.
És gazdaggá. A penicillint Alexander Fleming skót bakteriológus véletlenül fedezte fel. Az emberi szervezetre kártékony mikrobákat elpusztító anyagot azonban nem tartotta gyakorlatban felhasználhatónak, és rövidesen más kutatási témát választott. Az ausztrál Howard Florey és a félig orosz, félig német Ernst Chain továbbvitte az eredményt, amiért 1945-ben orvosi Nobel-díjat kaptak.
A történetben azonban drámai főszerepet játszott valaki, akit csaknem elfeledtek: Norman George Heatley angol biokémikus. Ő találta meg a megoldást, hogyan kell kinyerni a penicillint. 1941-ben Florey és Heatley New Yorkba repült, hogy gyártót keressen. Utóbbi talált amerikai partnert, akivel közösen kísérleteztek. Ez a partner, Andrew J. Moyer azonban galád fickó volt. A munka, a kutatási eredmények közösek voltak, de Moyer a gyártási eljárást saját nevén szabadalmaztatta Heatley őszinte megrökönyödésére. Miközben a penicillin gyártása óriási profitot hozott az amerikai gyógyszergyáraknak, ebből nem részesültek a feltalálók. Florey ugyanis hallgatott arra a tanácsra, hogy orvosi felfedezést etikátlan lenne szabadalmaztatni. E gondolat miatt az angolok jogdíjat fizettek a csodagyógyszerért, amelyet Angliában fedeztek fel, kutattak és fejlesztettek.
A könyv, ahol lehet, magyar vonatkozásokat említ. Szó esik arról, hogy a második világháború idején a kémiai Nobel-díjas Hevesy György miért oldotta fel királyvízben Nobel-díja aranyérmeit. (Nehogy a nácik kezébe kerüljön a két elismerés.) Bőséggel taglalja a kötet az 1994-ben kémiai Nobel-díjat elnyerő Oláh György életútját. Gondolatébresztő felvetés, hogy mi lett volna a professzorral, ha marad, és vállalja az 1956. októberi eseményekben játszott szerepe miatti megtorlást. Nobel-díjas biztosan nem lett volna, megnyomorított, tudományát nem művelhető ember annál inkább.
Simonyi Miklós vegyészprofesszor történelmi és társadalmi kontextusba helyezve tárja elénk az életünket átszövő kémia szerteágazó és színes világát. A huszonkét írás kémiai eredményeket ismertet, ám a középpontban rendre az ember áll. A szerző sokat ad, időnként túl sokat, ami nehezíti a befogadást.
Kapcsolódó recenziók
- Emberek és molekulák - kémia a mindennapokban (Arcturus, https://kulturpara.blog.hu/, 2021. március 17.)
- Sav marta Nobel-díjak. Kémiai történetek kezdőknek és haladóknak (Ötvös Zoltán, https://magyarnemzet.hu/, 2020-10-30)
- Simonyi Miklós: Emberek és molekulák (Sümegi András, IPM 2020. november, 2020-11-2)
- Az embereket felépítő molekulák és a molekulákat felépítő emberek… (Grozdits Hahó, https://librarius.hu/, 2020-10-22)