A kortárs finn irodalomban a misztikum, a mágikus realizmus az utóbbi években reneszánszát éli. Önkényesen idecitálhatjuk példaként Sofi Oksanen: Norma című regényét vagy Joni Skiftesvik: Akit állva temettek el című kisregényét, hogy csak a magyarul olvasható kortárs finn művek közül emeljünk ki néhányat.

Pasi Imari Jääskeläinen regénye szintén egy misztikus kalandra invitálja olvasóit. A történet átlagosan kezdődik: egy középkorú kiadóvezető, aki komoly tekintélynek számít városában, újra kapcsolatba kerül régi szerelmével, amikor a nő egy kézirattal jelentkezik, és egyszerre minden felborul Olli Suominen életében. De mielőtt egy Updike-féle szerelmi háromszögre gondolnánk – a klasszikus értelemben – Jääskeläinen csavar egyet a történeten és a nő, aki Olli egykori szerelmének tárgyát képezte, a férfi álomszerű látomásainak lesz forrása és katalizátora. A regényben így szép lassan emlékezés, álom és valóság, múlt és jelen határai összemosódnak, nem csak az olvasó, de a főszereplő is elveszti a valósághoz köthető alapvető referenciapontokat, s zavartsága csak nő, ahogy haladunk előre a történetben.

A „rejtekjáratokban” tér és idő alapvető fizikai jellemzői megváltoznak, az objektív valóság átadja a helyét a szubjektum által meghatározott tapasztalatoknak, melyek kivetülnek erre az objektív keretre. A belsőből így lesz külső, és cserélődik fel a tudati és környezeti meghatározottság alapvető hierarchiája és dichotómiája. A kamaszkori szerelem a Facebookon talál rá Ollira, ez az a közösségi portál, ami a korábban harmonikus életű kiadóvezető világát felforgatja, mivel médiuma és megteremtője lesz a múltat megidéző emlékezésnek, a múltat reprezentáló ismerősök, régi barátok ezen keresztül kerülnek kapcsolatba az emberrel, így mintegy emlékezésre kényszeríti a felhasználót, így Ollit is. Ebből kifolyólag olvashatjuk akár kultúrkritikaként is egy finom szatirikus árnyalattal megfűszerezve Jääskeläinen regényét.

A Dombvárosi rejtekjáratok utazás téren és időn át a felidézett szerelem szenvedélyétől hajtva. A finn irodalom és a fantáziadús művek kedvelőinek ajánljuk ezt a regényt, mellyel szerzője második alkalommal nyerte el a finn Tolkien Társaság legjobb fantasyregénynek járó díját, mely Bába Laura fordításában valóban szórakoztató olvasmány.