Hűha... hol is kezdjem... Egy biztos: ez a könyv meghökkentő. Letépte a fejem a helyéről, rátaposott, visszahelyezte, majd arra kért, mosolyogjak. De mi történt?

Adott egy finn város, benne finn emberek. Minden olyan hétköznapi, olyan átlagos, egészen unalmas. Néha felsejlenek múlttöredékek, öt gyermek kalandos nyaralása, majd elkezdődnek a múlt szereplőinek átvillanásai a jelenbe.

Olli, a főszereplő figura a középkorúsága küszöbén újra kapcsolatba kerül fiatalkori szerelmével, a körteruhás lánnyal, amitől felfordul az élete. A történetről azt hittem a regény elején, hogy lám, lám, micsoda sablon helyzet, unalmas, szürke figura, aki tojik a kedves családjára, a fiára és a feleségére, helyette inkább szeretőt tart. De itt erről szó sincs.

Itt valami egészen más történik. Megismerkedik az olvasó egy rendkívül izgalmas filozófiai fejtegetéssel, melyben értelmet nyer a 'Jelentőség-részecske', a 'kontinuitásorientáltság' kifejezések, megtudjuk, hogy kell filmszerűen létezni, és felismerjük az élet drámai pillanat-lehetőségeit. Emellett megdöbbentő fordulatok, szokatlan eseménysorok és egészen kaotikus létértelmezések emlékeztetnek arra, hogy ez bizony egy FINN mágikus realista alkotás (avagy ahogy a szerző mondja: reálfantázia), távol minden konvenciótól.

Hogy szerettem-e? Nehéz megmondani. Ha ránézek a könyvre, ha az olvasmányélményemre gondolok, egyszerre fog el a rettegés, a viszolygás, a döbbenet, a csodálat, az imádat, de mégis inkább olyan érzés, mintha az éjszaka közepén arra riadtam volna, hogy rendkívül bizarr rémálmot láttam. Sokkban vagyok. Majd az idő eldönti, hogy ez jó vagy éppen rosszfajta sokk-e.

Ajánlom. Nyitottaknak és nem nyitottaknak, mindenkinek éppen azért, ami. Ez a könyv drámai. Nem biztos, hogy szeretni fogod, de egyedülálló élményben lesz részed.