"Gőzerővel folyik a vita a valóságról. Elárasztanak minket az álhírek, az összeesküvés-elméletek, a féligazságok. Terjed a tudományellenesség, a szakértelem haláláról beszélnek. A világ nagyhatalmait olyan politikusok vezetik, akik fittyet hánynak az igazságra, megosztottságot teremtenek, és tevékenyen hozzájárulnak a félretájékoztatáshoz, valamint a tudományos intézményeinkbe vetett bizalom aláaknázásához. A legszilárdabb tudás sincs biztonságban a tudás ellenségeitől. Az igazságon túl, az alternatív tények korában élünk. Az alternatív tények kifejezés egyfajta szimbólumává vált a körülöttünk zajló folyamatoknak." - Ezekkel a súlyos megállapításokkal indul Wikforss Előszava. (Kiemelések mindenütt tőlem.)
Ki ő, mennyire vehető komolyan? A Stockholmi Egyetem elméleti filozófia professzora, 2019-ben a Svéd Akadémia tagjává választották. Az Akadémia így mutatja be őt és könyvét: "Wikforss igen keresett oktató Svédországban és külföldön. Az utóbbi években bekapcsolódott a tudományokat népszerűsítő fórumok munkájába. Ezzel a könyvével és rádió-előadásaival széles ismertséget nyert. Műve a tudománnyal szembeni ellenállás felzaklató jelenségét vizsgálja a filozófus nézőpontjából. (Már a fenti kis részlet is mutatja, hogy igencsak élő és világos megközelítésben. - OP) Tárgyalja, mi a tudás, milyen pszichológiai mechanizmusok állnak az ellenállás mögött, hogyan ötvöződnek azok dezinformációval, és mit tehetünk a tudomány elleni fenyegetés visszaveréséért. A 2019-2020-as iskolai évben mintegy 110 ezer gimnáziumi tanuló kapta meg e kötetet."
Erről szól: "Megpróbálom filozófiai és pszichológiai szempontból elmagyarázni, milyen veszély fenyegeti a tudást, és rendelkezésre bocsátani az annak leküzdéséhez szükséges eszközöket. A filozófia lesz a kiindulási pont. Megvizsgáljuk, mi a tudás, miért olyan nehéz eljutni az igazsághoz, és miért nincsenek alternatív tények (első és második fejezet). Arról is szó lesz, miért esünk mi, emberek olyan könnyen áldozatul a hazugságoknak, és mely pszichés mechanizmusok miatt utasítjuk el a megszerezhető tudást (harmadik fejezet). Ezek a mechanizmusok egyfajta belső ellenségek, amelyek miatt nem tudunk tisztán és érzelemmentesen gondolkodni, és amelyek veszélyes párost alkotnak a tudás külső ellenségeivel: a tudatos hazugságokkal, a félretájékoztatással és a propagandával (negyedik fejezet). Nagy kérdés, mit tehetünk, hogy megvédjük magunkat attól, ami körülöttünk zajlik. Az oktatásnak természetesen központi szerepe lenne ebben, de sajnos okunk van azt feltételezni, hogy a svéd iskolarendszer nincs eléggé felvértezve, hogy szembenézzen a tudást fenyegető veszélyekkel (ötödik fejezet). (Vajon melyik iskolarendszer képes még erre? - OP) Végezetül szót ejtek róla, hogyan birkózzunk meg a tudás ellenségeivel. Nem túlzás azt állítani, hogy ez korunk egyik legnagyobb kihívása, és mindnyájunknak tennünk kell érte." (Idézetek innentől a könyvból.)
Nem állítanánk, hogy mindenben harag és részrehajlás nélkül szól. Elég vehemensen veti bele magát és mondandóját aktuálpolitikai kérdésekbe, ettől azonban a tudás körül, valamint az elmék megnyeréséért folyó harcról szóló mondandójának sok ténye és technikája nagyon is érdemes a figyelemre. Abszolút igazságokat azért csak módjával várjunk innen is. Példaként:
"Ez a könyv kísérletet tesz rá, hogy leküzdje ezt a csüggedést, bátorságot és bizalmat adjon. Igenis szembe lehet szállni a koholmányokkal és az alaptalan kijelentésekkel, le lehet leplezni a hazugságot és a ködösítést, rá lehet találni a megalapozott és kristálytiszta tényekre. Vannak megbízható források és jól működő tudományos intézmények, és mindent el kell követnünk, hogy támogassuk őket. A tudást sok támadás érte a történelem folyamán, de mindig győzedelmeskedett. Végtére is az ember racionális állat, ahogy Arisztotelész mondta." A modern közgazdaságtan egyik erőteljesen felívelő ága, a viselkedésgazdaságtan viszont arra a megállapításra jutott, hogy az ember, legalábbis a gazdasági viselkedésében, gyakorta cselekszik irracionálisan.
Mindez szó szerint döntően nagy gyakorlati jelentőséggel is bír. A tudás ugyanis irányt ad, irányt a döntésekhez, a cselekvésekhez, a választásokhoz - fogkrémtől az államelnökig -, s mindez érdekeket, sokszor óriásiakat sérthet, vagy épp segíthet az érvényesüléshez. Ezért valamennyi területre érvényesek a szavai: "Az emberek befolyásolásának legjobb módszere nem a kényszerítés, hanem az átverés. Napjaink félretájékoztató kampányai különösen veszélyesek, mert nem tűnnek annak." S nem kell politikai híreket nézni, hogy elénk álljon e könyv mondandója - elég a reklámokat, valamint a különféle 'közlések' özönét a tömegmédiában, tömegszórakoztatásban és a közösségi hálókon.