Legutóbb a felnőttkori szülő-gyermek kapcsolatokról szóló könyvekből válogattunk, most pedig azokból a kötetekből adunk ízelítőt, melyek a gyermek szemszögéből mesélik történeteiket, melyeknek középpontjában egy-egy gyermek vagy kamasz áll, de hangsúlyozottan nem ifjúsági irodalomként számba vehető könyvek. A felnőttétől eltérő nézőpont általában egészen eredeti és különleges világlátást és világértelmezést eredményez, így ezen regények mindegyike frissítő, a megszokott pozíciónkból kibillentő olvasmány, a világ felmérése a gyermek perspektívájából.

Harminc évtizeddel későbbre, de ugyanúgy a gyermekkor tájaira vezet a Gyermekeik is utánuk, a francia Nicolas Mathieu könyve, mely jövő hónapban magyarul is megjelenik Király Katalin fordításában. A főhős, a tizennégy éves Anthony, és az 1990-es évek nyarai, az első szerelem, a felnőtté válás évei állnak a középpontban. Nemcsak a felnövekvés regénye, hanem a kilencvenes évek Franciaországának korrajza is, mellyel a szerző elnyerte a legrangosabb francia irodalmi elismerést, a Goncourt-díjat. A „coming of age” történet Franciaország keleti felén játszódik, egy, a világ által kissé már meghaladott helyen, az ipar által kihasználatlan, elhagyatott kohók kisvárosában. A társadalomrajz mellett a legfontosabb a kamaszkor plasztikus megragadása, a szexualitás, az erőszakosság, a sérülékenység különös egyvelegének bemutatása, a felnőtté válás disszonáns érzelmeinek feldolgozása. Az elfeledett vidékeken felnőtt elfeledett fiatalok regénye, mely lakonikus, tárgyilagos nyelven szól arról a néhány nyárról, melyek sora a Nirvana Smells Like Teen Spiritjével kezdődik és az 1998-as labdarúgó világbajnoksággal ér véget.