"Mark Kac, a modern matematikai (elsősorban valószínűségszámítási) gondolkodás egyik legeredetibb úttörője, 1914-ben született Nyugat-Ukrajnában. A Lembergi Egyetemen tanult, 1940-ben jelent meg az Erdős Pállal közösen írt alapvető cikke, amely a számelmélet új ágát teremtette meg. Érdeklődése nem korlátozódott a matematikára, talán leghíresebb eredménye a fizikában központi szerepet játszó Feynman-integrállal kapcsolatos Feynman-Kac-formula. Nála a matematika nem a laboratóriumi tisztaság ideálja volt, hanem a természet rejtélyei megismerésének létfontosságú eszköze. (A modern fizika és az alkalmazott matematika gyakran egybeesik - éppen ezért. - OP) Könyve nem egyszerűen egy zseniális matematikus önéletrajza, hanem egy közép-európai kultúrában mély gyökerekkel rendelkező lengyel zsidó tudós biztos ízléssel és finom humorral megírt vallomása is. Élettörténete jól példázza mindazoknak a háború előtti Európából emigrációba kényszerített értelmiségieknek a viszontagságait, akik reményt és alternatívát kerestek az Újvilágban." - A Typotex ajánlójából.

Mark Kac emlékezete (Gian Carlo Rota búcsúztató beszédéből. Rota matematikus és filozófus volt, pályája nagy részében az MIT professzora. Forrásmegadás nélküli idézetek a könyvből, idézőjeltől idézőjelig.):
"Mark Kac a valószínűségszámítás tudományának egyik megalapítója. Számára a valószínűségszámítás több volt elméletnél, új utat jelentett a tudomány igazsága felé, és ezt az utat ugyanazzal az elragadtatással tanította, mint ami a geometriát felfedező görögöket töltötte el. Egész életében szkeptikusan viszonyult az absztrakcióhoz, a technikákhoz, az axiómák erőltetéséhez. Ő adott ihletet az első olyan tudósnemzedéknek, amely megtanult valószínűségekben gondolkodni . Figyelmeztette őket, hogy az axiómák az idők szeszélye szerint változnak, az alkalmazásuk azonban örök.

A matematikában és a fizikában egyaránt olyan megállapításokat köszönhetünk neki, amelyek mélységét elfedi csodálatos egyszerűségük. A függetlenség univerzális jelentősége a statisztikában és számelméletben, a differenciálegyenletek sztochasztikus modellezése és a fázisátalakulások rejtett kombinatorikus gyökerei: ezeket az úttörő eredményeket nehéz lesz túlszárnyalni. Legnagyobb sikerének mindazonáltal az tekinthető, hogy ösztönözte a diákjait, valamennyiünket, akiket név szerint felsorolni sem lehet. Tanári sikerének titka az volt, hogy tévedhetetlenül felismerte a diák legbensőbb hiányosságait, átlátott a kezdők tétovázásán, a félelmen, hogy a diák egyedül nem lesz képes kiszabadulni saját határozatlan törekvéseinek csapdájából. Egy-egy elejtett szava, egy bólintása, egy megértő pillantása elég volt, és máris tudhattuk, hogy átérzi a kételyeinket. Ám feltételekhez kötött engedékenységének finom nyomása alatt megértettük, hogy mindig van megoldás. A vezetése mellett a diákok összeszedték a bátorságukat, és követték az általa gyengéden, de határozottan kijelölt utat."

Kac előszavából: "Egy matematikus önéletrajzából nem lehet kihagyni a matematikát. Csakhogy lehetetlen vállalkozás lenne közérthető formába önteni azokat a problémákat és elképzeléseket, amelyekkel életem során foglalkoztam. (A modern fizika és kozmológia megértésének is legnagyobb problémája a laikus számára, hogy a kutatás nagyrészt a matematika eszköztárával folyik, az eredmények annak nyelvén jelennek meg - Kac szavaival a könyvből: "Mint valamennyien tudjuk, a matematikának köszönhetően érhettük el a csillagokat és ismerhettük meg az atom legrejtettebb titkait." -, és mindezt nehéz, ha nem épp lehetetlen a köznapi nyelvre lefordítani. - OP)

Az általam választott kompromisszum - a kompromisszumok többségéhez hasonlóan - nem tökéletes. A hozzáértő okkal vádolhat majd felületességgel és hiányosságokkal, a laikus olvasó pedig szintén joggal vélheti úgy, hogy a szöveg homályos és nehezen érthető. A laikus olvasótól csak annyit kérek, hogy legalább lapozzon bele a képleteket is tartalmazó részekbe. Talán megérez valamit abból az izgalomból, amelyet a szerző különösen ifjúi éveiben tapasztalt, amikor egy küzdelmes probléma lassanként világossá vált.

A hozzáértő az anyag nagy részét ismerősnek, már-már közhelyesnek érzi majd. Csakhogy a mai hozzáértő ötvenévnyi fejlődés és oktatás előnyével rendelkezik, mi viszont igazi amatőrök voltunk a harmincas években. Ugyanakkor az amatőrség és a követendő példa hiánya rendkívül hasznosnak bizonyuló nézőpontot alakított ki. A hozzáértő ezt biztosan értékeli majd, és remélem, a laikus is."

Az Amerikai Matematikai Társaság Közleményei hozza Z. W. Birnbaum, a University of Washington matematika professzorának recenzióját a könyvről. Így indít "Ez a csodálatosan élénk és színes önéletrajz elmeséli egy ember történetét, aki tizenévesen a matematika bűbájának hatása alá került, soha nem adta fel, és briliáns, kreatív matematikussá lett. Kac számára gyakran a probléma vezetett az elmélethez. Amint írja: »Doktori fokozatom megszerzése után csak azért tettem szert új matematikai ismeretekre, mert a problémák megoldása közben rákényszerültem.« Könyve megindító beszámoló egy gazdag életről, s hogy miként alakították azt a család, a tanárok, munkatársak, a történelem, s nem utolsó sorban a hatalmas és szeszélyes Lady Véletlen."