Számos kollegánk öregbíti a magyar vízgazdálkodók jó hírét a világban. Egyikük Bogárdi János, akinek pályája a Műegyetemen megszerzett építőmérnöki diplomával indult. A Padovai Egyetemen végzett hidrológiai szakmérnöki tanulmányai után Karlsruhéban szerzett az együttműködő árvízcsúcscsökkentő tározórendszerek témájában „Dr.-Ing.” címet. Tevékenysége a karlsruhei Vízépítési Intézetben, majd a Karlsruhei Egyetemen végzett hidraulikai kisminta-kísérletektől a többtényezős döntési modellek gyakorlati alkalmazásáig ívelt. Később a hollandiai Wageningeni Mezőgazdasági Egyetemen a hidraulika és általános hidrológia professzora lett. Diplomata-pályafutását Párizsban, az UNESCO Nemzetközi Hidrológiai Program vezető szakértőjeként kezdte, majd ott a fenntartható vízgazdálkodással foglalkozó részleg vezetője lett. Visszatérve Bonnba, az ENSZ Európai Egyetem Környezet- és Emberi Biztonság Intézetének igazgatója, majd az egyetem rektorhelyettese lett. Fontos szerepe volt a Budapesti Víz Világtalálkozók sikereiben is. A TYPOTEX Kiadó gondozásában megjelent Vízből vagyok, vízzé leszek – Miért forog a víz körforgása körül a világ? című kötete műszaki módszerek segítségével mutatja be annak a felismerésnek a folyamatát, hogy a vízmérnök tevékenysége „diskurzusok és koncepciók” alapján valósul meg, a vízhez kapcsolódó eltérő gazdasági, szociális, környezeti vagy éppen politikai érdekek középpontjában pedig a vízmérnök áll. Remek, jól érthető stílusban, kedves humorral világítja meg, hogy a „vízgazdálkodás nem látványsport”, ehhez a munkához éppúgy kell biztos kezű mérnöknek lenni, mint integrációra törekvő diplomatának.