Baj van a gyerekkel: rosszul tűri, hogy piszkálják, nem eléggé 'trendik' a holmijai. Mit, hogyan reparáljunk? A gyereket meggyőzni, ne is ügyeljen az ostobákra? Lehetetlen, hiszen sokkal többet van köztük, s természetes ösztöne elfogadásra vágyni. A holmijait cserélni le? Abszurd, mert semmi valódi baj velük, s holnapra már az új sem lesz eléggé trendi - ez a létalapja a mai, sanda és erőszakos piacgazdaságnak! Értelmesebb környezetbe járatni? Ez kábé egyenértékű azzal, hogy "Állítsák meg a Földet, ki akarok szállni!".

Ránk szakajtották a pazarlói társadalmat, hogy mások hasznára így pazaroljunk minden erőforrásunkkal, az eszközeinktől a legértékesebb kapcsolatainkig és közösségeinkig. Van-e még visszaút a normalitásba? Talán igen, de csak ha nagyon sokan együtt keressük, nagyon bölcsen, kitartóan ellenállva minden szirénénekek csábításának, csúcstechnológiás agymosásoknak. Kutya nehéz? Akárcsak értelmes embernek maradni az agresszíven az értelem ellen támadó környezetben. S nem is csak önmagának tartozik azzal az emberséges ember, hogy mindent megtesz ezért, sőt, ha bírja, még annál is többet, hanem az övéinek is. "Embernek lenni nagy betegség. És sajnos gyógyíthatatlan is." - írja Rejtő Jenő (Csontbrigád) a különös lényekről, akik mindenképp meg akarnak maradni emberséges embernek. Ezt a könyvet is azért írta két kiváló szakember, hogy segítsenek ebben.

Szvetelszky Zsuzsannát már ismerjük: Bodor-Eranus Elizával írt, A pletyka természete c. kitűnő könyvéről (Typotex, 2020) a Hírlevél 2021/4. számában szóltunk.

A mondandó veleje a könyv előszavából: "Városok esetében nem szokás elavulásról beszélni, pedig nagyon is felmerülhet ez a probléma. Egész társadalmak is elöregedhetnek és elsorvadhatnak - gazdaságuk, kormányzati struktúráik és társadalmi rendszerük. Ezeket rendbe kell hozni. Érdi és Szvetelszky tág keretrendszert biztosítanak, hogy végiggondolhassuk azt, aminek ők »a rendbe hozható társadalom« elnevezést adták. A tönkrement eszközök, játékok, barátságok vagy éppen társadalmi berendezkedések elhajítása helyett - "majd lesz helyette másik" - érdemes lenne megfontolni a rendbe hozás lehetőségét. A rendbe hozás sokszor olcsóbb és takarékosabb, mint a kidobás, ráadásul nagyobb elégedettséggel tölt el és kevesebb megbánással jár." (Kiemelések tőlem - OP) "Tönkrement"? Legyen bár eszköz, kapcsolat vagy épp szervezet, egyre inkább már nem a természetes kopás-kifáradás öl, hanem a kívülről erőltetett, akár ki is kényszerített elavulás. A szerzők azt tanítják, vegyük észre ez utóbbit, s ésszerű keretek közt védjük ki a hatását és annak következményeit. A legbölcsebb módja az erőforrásainkkal gazdálkodásnak!

"Érditől és Szvetelszkytől megtanulhatjuk, az esetek többségében miért jobb megoldás a rendbe hozható társadalom, mint az eldobható és lecserélhető. Egyrészt megtarthatjuk a régi termék jó tulajdonságait, másrészt az a kockázat sem áll fenn, hogy egy rosszabbra cseréljük - mint a városrehabilitáció során. (Utóbbiról részletesen szólnak. - OP) Néha valóban szükség van cserére, de először mindenképpen érdemes a rendbe hozással próbálkozni.

A könyv leginnovatívabb részeiben a szerzők a komplex rendszerekre, így a politikai és társadalmi struktúrákra is kiterjesztik a rendbe hozás fogalmát. A komplex rendszereket azért nehezebb rendbe hozni, mert maguk is változnak és alakulnak, méghozzá nem mindig átlátható módon. Aki érti, hogy miért kell rendbe hozni a társadalmakat, annak fel kell készülnie a rendszerben tapasztalható súrlódásra, ahogy azokra a nagy erőkre is, amelyek lenulláznák a rendbe hozásnak köszönhető fejlődést. Érdi és Szvetelszky keretrendszerének köszönhetően nemcsak ezt a kérdést gondolhatjuk végig, hanem a többit is, amit provokatív könyvükben felvetnek. A felvázolt általános alapelvek valamennyi rendszerre alkalmazhatók - egyszerűre és komplexre, statikusra és dinamikusra, kisebb karbantartásra és nagygenerálra egyaránt. Óvnak a szélsőségektől: lehetőleg ne jussunk a rendbe hozás végső elvetéséig és a teljes cseréig. Lehetőségek szerint folyamatosan javítsuk az elromló dolgokat, ne várjuk meg, amíg egy válság nyomán az eszköz, a házasság vagy a politikai rendszer végleg javíthatatlanná válik."

A Goodreads ajánlójából "A könyv új gondolkodásmódot terjeszt az erőforrásainkkal való gazdálkodásban azzal, hogy integrálja a komplex rendszerek elméletének (Érdi szakterülete - OP) nézőpontját a szociálpszichológiával (Szvetelszky - OP). Erőforrásokon a szerzők egyaránt értenek tárgyakat, pl. mobilok vagy autók, és emberi erőforrások, mint családtagok, barátok, kisebb és nagyobb közösségek, amelyekbe tartoznak. Mivel mindannyian szembesülünk a »javítsd vagy cseréld" dichotómiával, az olvasók ráéreznek, miként javítsák magukat, kapcsolataikat, közösségeiket, fogadják el az új normalitást (a hajdani »small is beautiful« mintájára, itt a jól szolgáló a szép - OP), s ezzel hozzájáruljanak a világ megjavításához. Az Olvasó élvezni fogja az intellektuális kalandot, összekötni a természetes világot és a társadalomét, és megérteni az átmenet útjait az eldobások társadalmából a megjavításokéba."