Pazarlás, eldobható termékek, tönkrement eszközök és tönkrement kapcsolatok. Vajon milyen összefüggés van a körülöttünk gyorsan cserélődő tárgyak és emberi viszonyaink között? Miért van értelme megjavítani a dolgokat, sőt, miért lehet értékesebb egy megjavított tárgy, kapcsolat, mint az eredeti?

A szerzőpáros könyve egyszerre szól a felvetett problémákról, a megjavításhoz szükséges kreativitásról, önismeretről, személyiségfejlesztésről, illetve környezetvédelemről, társadalmi folyamatokról és azok tudatosabb megéléséről, esetlegesen a formálásáról is. A Repairről Szvetelszky Zsuzsa szociálpszichológussal beszélgettünk. 

Mesélne egy kicsit a kötet keletkezéstörténetéről? 

Négy évvel ezelőtt, szilveszterkor kezdtünk el Péterrel beszélgetni arról, mivel foglalkozik éppen, aztán beindított a beszélgetésünk, és elárasztottam szakirodalommal, idézetekkel. Ismertük egymás munkásságát, néhány hónap múlva megkérdezte, ne dolgozzunk-e együtt, és lassan kialakult a Repair koncepciója: két szemszögből vizsgáltuk a folyamatokat, és megpróbáltuk összeilleszteni a társadalomtudományos, illetve a természettudományos érveket, megközelítéseket. Persze sok esetben nehéz, és nem is kell szétválasztani ezt a kétféle megközelítést. 

A könyv alcíme magával hozza a kérdést: kapcsolataink is hasonlóak lehetnek az elromlott tárgyakhoz? Illetve bizonyos társadalmi problémák is analógok lehetnek egy párkapcsolat nehézségeivel? 

A dolgok megjavítására szép példa egy régi japán történet, amelyben a császár teáspoharának eltörésekor egy mester a repedéseket az összeillesztés, ragasztás után aranyporral fújta le, kiemelve ezzel a javítás mozzanatát, s így az eredetinél is szebb tárgyat hozott létre. Visszatérve a kérdéshez, igen, lehetnek ezzel analógok a társadalmi problémák megoldására szolgáló reformok vagy a párkapcsolati nehézségeket célzó terápiák. Persze az is kiderül a könyvből, hogy nincs mindig értelme visszaállítani az eredeti rendet. Egy rossz házasságból a válás kiút lehet, s ha ez megfelelő kommunikációval zajlik, akár értékesebb kapcsolat is születhet belőle. Komoly „filozófiai” probléma természetesen, hogy felismerem-e, mit lehet vagy érdemes megjavítani, illetve azt hogyan tegyem.

A kommunikációnak rendkívül fontos szerepe van a felismerés után…

A kommunikációnak van egy taktikai szintje: nem mindegy, mikor és milyen mondatokat használunk, illetve van egy stratégiai szintje is, amiről egyre több könyv szól, ilyen például John M. Gottman A jól működő házasság 7 alapelve című kötete. A lényeg, hogy bizonyos dolgokat érdemes elfogadni, például hogy a másik nem feltétlenül ugyanazt vagy ugyanúgy akarja, ahogy én. De döntenem végül nekem kell, melyek a preferenciáim, és fel kell-e mondani egy ízlésbeli vagy politikai nézetkülönbség miatt a kapcsolatot. Mi az, ami megváltoztathatatlan, számomra el nem fogadható, és miben érdemes kompromisszumot kötni.

Mennyiben praktikus, akár tanácsokat is felvonultató a könyv? 

A párkapcsolatokkal foglalkozó fejezetnél felsoroljuk azokat az ismérveket, amikor már vélhetően nem lehet megjavítani, erről rengeteg tanulmány, kutatás áll rendelkezésre. A tárgyak reparálásánál is felmerül a praktikum mellett a „filozófiai” szempont, amikor döntök, hogy megjavítom-e vagy sem, illetve hogy mennyit szánok rá akár időből, energiából, pénzből. Fontos tényező, hogy örömet is szerezhet a javítás folyamata, van annak élvezeti értéke, hogy hasznos dolgot csináltam, nem elhanyagolható tényező tehát az alkotás öröme. A javítás nem megőrzés vagy konzerválás, hanem újrateremtés, lehetőség arra, hogy újragondolva emelem be a környezetembe a régit.

Innen már csak egy lépés a globális, környezetvédelmi kérdések megközelítése, amikor a recycling, a megújulás, az újrahasznosítás kerül szóba. Van rá példa, hogy akár földrajzi régiókat is sikerül helyreállítani: ilyen az Adriai-tenger egy szakasza, amely évtizedekkel ezelőtt jóval szennyezettebb volt, ám kormányzati döntésekkel sikerült megtisztítani. A megjavítás tehát a lokális léptéktől szólhat egészen a globálisig is; persze egyre nehezebb komplexebb döntéseket hozni. A reformok a társas javítási igény eredményei. 

Jó lenne, ha az egyének mellett a nagyobb társadalmi csoportok és a politikusok is elgondolkoznának azokon a kérdéseken, amelyeket a könyv felvet. Rettentő fontos a párbeszéd, ha ettől elzárkózunk, tovább nő a feszültség, ami csak növeli a problémákat. Időben kell megfogni a dolgokat, csak így előzhetjük meg a társadalmi tragédiákat. 

Mennyire optimista a javíthatóság kérdésével kapcsolatban? 

Szerintem nincs más út, csak az optimizmus. Van persze klímaszorongás, és vannak különféle társadalmi folyamatok által keltett félelmeink is, de végig kell gondolni, mit tehetünk egyéni szinten, és milyen társas stratégiák vezethetnek változáshoz, eredményekhez. Az emberiség együttesen végül is jó néhány problémát megoldott már, most is vannak pozitív törekvések. A lényeg, hogy a saját életünkben, szakmánkban, hatókörünkben legyünk tevékenyek, és indítsuk el a változást.