Igen ritka eset, amikor az olvasó magához szeretné ölelni egy regény csaknem valamennyi szereplőjét, hogy mosolyogva olvas, és amikor „nehézzé” válik a történet, akkor összeszorult gyomorral lapozza tovább a könyvet, remélve, hogy minden jóra fordul, és nem azért tudja, hogy ez előbb-utóbb megtörténik, mert szeretne pozitívan gondolkodni, hanem azért, mert a történet bizakodóvá varázsolja az olvasót. Ana María Matute könyve ilyen. Mosolygós és érzékeny.

Umberto Eco mondta egyszer, hogy A három testőr azért jó cím, mert mindenki tudja, hogy négyen voltak. Amikor igazán jó címet látok-olvasok, mindig ez jut eszembe. Az Ulisszesz potyautasa két szempontból is remek cím. Egyik ok, hogy nem a potyautasról szól, bár kétségtelen, hogy jelentős szerepe van a történetben. A másik ez az Ulisszesz, ami a latinizált Odüsszeusz ógörög alakja (egész pontosan: Ulixész), és eredeti jelentése bosszúálló, haragvó, haragos. De az európai kultúrában már régóta csak a bolyongás képzetét hívja elő.

De többrétegű az Ulisszesz név azért (is), mert a regényben ez a bárka neve, olyan, amiben Odüsszeusz annak idején felfedezte a világot, vagyis még a kalandot magát is jelenti. Huhu, a regény főhőse megépíti a maga Ulisszeszét, melynek kapitánya lesz, egy négylábú és két kétlábú segédletével. Gyönyörködtető, amikor azt olvassuk, hogyan segíti a négyláb a kapitányát. Négyláb, a Fedélzetmester a világ legszebb szemű kölyökkutyája. A másik két kétláb szárnyakat is növesztett magán. „Plum admirális egy szépséges, arrogáns kakas volt. Bár gőgös volt, büszke és ostoba, olyan alkalmakkor hasznosnak bizonyult, amikor be kellett számolni a hőstettekről.” Hogy Florentina kisasszony, a népes legénységben milyen helyet foglal el, az igazából nem derül ki pontosan, de a fogoly nagyon szép madár, és jelenlétét szerintem ez kellőképpen indokolja. És lássuk be: ha egy ház padlásterében megépül egy bárka, ahol a sasszemű Kapitány egy messzelátó segítségével mindent tud a környékről, ahol a Fedélzetmester mindent neszt, minden gyanús körülményt jelez, Plum admirális tökéletes visszhangja a csatákban elért sikereknek, ott Florentina kisasszony megértésére is szükség van. Hiszen nem lehet mindig csatázni, a harc kegyetlenségében megfáradt harcosnak szüksége van Florentina kisasszony gyengédségére. Mert, gondoljunk csak bele, micsoda megpróbáltatás, ha az ellenség birkanyáj képében elözönli az Ulisszesszel szembeni hegyoldalt, és hiába dől a tűz az Ulisszesz kályhacső-ágyúiból, csak alig-alig sikerül megállítani a támadást. Ekkor van szükség a lelki segélyre, Florentina kisasszony pedig pusztán a jelenlétével képes ezt garantálni.