"Ez a könyv a gondolkodás négy alapmódját írja le; négy lehetséges utat arra, hogy az igazsághoz közelebb jussunk." - a könyvből.

Különleges könyv. A filozófia és a rendszertechnika egyik nagy problémája, miként képes egy rendszer diagnosztizálni önmagát - Sumpter ennek egy sajátos vetületéről szól: miként kezeljük a gondolkodásunkat. S mielőtt bárkit is elijeszt ez az összefoglalás, gyorsan hozzáfűzzük: teszi ezt többnyire az ilyesfajta szakkönyveknél nagyon nem szokásos könnyed, csevegő stílusban, gyakran laza anekdotákban vezetve fel alapvető kérdéseket és megállapításokat. Mondhatni kellemes marcipánbevonat segít nemcsak érteni, de élvezni is a szakmai tartalmat, a nagyon is komoly és - Sumpter szerint új - szakmai felismeréseket, és azok hasznait.

Goodreads: "Az elismert matematikus évtizedeket töltött azon gondolkodva, mit tudunk mi mindannyian tanulni a tudósok szemléletéből, gondolkodásmódjából. E műve az eredmény. Sumpter ötvözi a megnyerő személyes tapasztalatokat a mindennapos talányok és az élet felvetette választások bölcs elemzésével, hogy megmutassa: négy könnyen megragadható közelítésmód létezik. (Ezeket lentebb tőle idézzük - OP).

Szívélyesen és szellemesen - némi statisztika igénybevételével - ezeken vezet végig, feltárva, miként képes megváltoztatni e négy kipróbált és ellenőrzött gondolkodásmód az életünket. Közben ösztönző történeteket kapunk úttörő matematikusokról, biológusokról és rakéta-tudósokról, akik elsőként vették gyakorlatba e módokat, s megváltoztatták a világot."

World of Books: "A Daily Telegraph-nál Az Év Könyve. »Tele gyakorlati példákkal és jó meglátásokat tartalmazó bölcsességgel... Egy nagyon is élvezetes és hatékony útmutató a jobb gondolkodáshoz. »Bárcsak Sumpter lett volna a matektanárom - az iskolában gyűlöltem a tárgyat, most a könyveit falom. - Sabine Hossenfelder«" (elméleti fizikus, tudományfilozófus és -népszerűsítő, egyetemi oktató, számos könyv szerzője - Wikipedia).

A szerzőről a Typotex: angol matematikus, az alkalmazott matematika professzora az Uppsalai Egyetemen. (Az Egyetem honlapján lévő bemutatása szerint az Információ Technológiai Tanszék Rendszerek és Ellenőrzés Részlegének professzora. - OP) Rendszeresen publikál vezető folyóiratokban, szakértői tevékenységet folytat vállalatok, intézmények és focicsapatok számára, emellett elismert tudomány-népszerűsítő előadó. Korábban jelent meg könyve a hangyák viselkedésről, a sportmatematikáról, az életünket behálózó algoritmusokról és világot mozgató tíz legfontosabb egyenletről."

Innentől szóljon Sumpter - idézetek a könyvből.
"E könyv négy része a gondolkodás négy fajtájával foglalkozik részletesen. Nem teszem olyan magasra a mércét, hogy a tudomány új, általános szemléletét kínáljam, megelégszem annyival, hogy új módszert ajánlok hétköznapi problémáink kezeléséhez, s hogy új perspektívából fedezzük fel önmagukat, mint egyedi és gazdag személyiségű emberi lényt.

Az I. osztályt elméletünkben a statisztikai gondolkodás képviseli. Itt olyan kérdések merülnek fel, mint hogy mikor hihetünk a számszerű adatoknak, és mikor célszerű kételkednünk bennük. Vagy ami még fontosabb, hogyan érdemes kezelnünk a tudományos vizsgálatokból levont következtetéseket, legyen szó táplálkozásról, testgyakorlásról, boldogságról, sikerről vagy bármiről, ami épp érdekel bennünket. Noha a statisztikai adatok igen fontosak a társadalmi jelenségek általános megértéséhez, meg fogom mutatni, hogy személyesen önnek ritkán jelenthetnek annyit, mint ahogy a sajtó és a tömegkommunikáció el akarja hitetni.

Hogyan élhet az ember teljesebb életet? E kérdés elvezet a gondolkodás II., interaktív osztályához. Ezt vizsgálva elsősorban az emberi világ titkain morfondírozunk majd. Mitől lesz egy csoport működése konstruktív? Mit kell változtatni a kommunikáció módján ahhoz, hogy feloldódjanak az ellentétek? Hogyan érthetjük meg jobban saját tetteink másokra kifejtett hatását, és hogyan viszonyuljunk az érzéseinkhez akkor, ha mások rosszul bánnak velünk? Emberi kapcsolatainkon talán könnyebb javítani, mint ahogy képzeljük.

Van azonban egy csapda: minél jobban törekszünk életünk önálló irányítására, annál kevésbé tűnik irányíthatónak. Egy olyan világban, amelyet lehetetlen teljesen megismerni és kontrollálni, e törekvésünk közben gyakran szembesülünk kiszámíthatatlansággal és az események véletlenszerű kimenetelével. A kaotikus dolgokat vizsgáló, III. osztályba sorolható gondolkodás segítségével eldönthetjük, hogy mikor érdemes ragaszkodnunk az irányítás igényéhez, és mikor mondjunk le róla.
Minél komplexebb egy probléma, annál nehezebb megoldani. De mit jelent egyáltalán a komplexitás? Mint később részletesen megindokolom, az észszerű válasz ez: minden rendszer annyira komplex, amennyire komplex a legrövidebb leírása. Ha képessé válunk saját viszonyainkat, gondolatainkat és kétségeinket tömören összefoglalni, esélyünk van rá, hogy a lényegük feltáruljon előttünk. Eltérően az első három osztálytól, amelyek döntően mindennapi problémák megoldását célozzák, a IV. osztály komplex gondolkodása inkább befelé irányul: arra való, hogy jobban megértsük önmagunkat, szükségszerű összefüggésben a külvilággal.

Ahogy a gondolkodás négy osztályát sorra vesszük, menet közben feltárulnak majd az utóbbi száz év idevágó tudományos eredményei. Belenézünk a tudomány néhány olyan hősének (és antihősének) elméjébe, akik a fejlődést alakították. Tekintetünk néha befelé irányul, néha kifelé; szóba kerülnek egyszerű témák, mint például a háztartás, és a lehető legmélyebbek, mint például hogy mi tesz bennünket azzá, aki vagyunk."

Izgalmas apró részlet, a sok közül: két bináris jelsorozattal mutatja be egy vita elmérgesedését.