„Kevés dolog van, ami annyira érdekelné az embereket, mint a repülés, és mégis olyan keveset tudnának róla. Nap mint nap találkozunk vele újságokban, televízióban, sôt esetleg személyesen is, mégis, ha valakinek olyan szerencséje van, hogy bejuthat egy repülôgép pilótafülkéjébe, legtöbbször csak kapkodja a fejét, és azt sem tudja, hová nézzen. Pedig érdemes a repülést alaposabban megismerni.”
Ezek azok az elsô szavak, amelyeket Háy György maléves kapitány új könyvében olvashatunk. És nem tehetünk mást, mint hogy rábólintunk. Részben azért, mert a szerzônek igaza van. De még ennél is inkább azért, mert tudjuk: az ô kezében nemcsak a levegôben, az általa vezetett repülôgépben utazhatunk biztonságosan, de nyugodtan rábízhatjuk magunkat akkor is, amikor a papírra vetett szavaival vezet minket új ismeretek felé.
A szerzôt ugyanis jól ismerjük: mi itt a szerkesztôségben, s az olvasóink is, akik hónapról hónapra az ô értô tolmácsolásában ismernek meg egyes régi légi baleseteket. Ezekben a havi rendszerességgel megjelenô cikkekben Háy György – nekünk persze Gyuri – úgy vezet minket lépésrôl lépésre egy-egy rejtély megoldása felé, hogy közben krimiolvasáshoz hasonló izgalmat érzünk. Viszont nem érezzük azt, hogy a szakmabeli szerzô egy pillanatra is visszaélne a tudásával, s kioktatna minket: szerkesztôket vagy olvasókat. Mert ô nemcsak jól ír, de jó pedagógus is. Ezt ebben a könyvében is bizonyítja: az elsô oldalon kézen fogja olvasóját, s óvatosan, mintha tojásokon lépegetne, elvezeti a legutolsó pontig.
S az már csak a ráadás, hogy a szórakozás mellett közben észrevétlenül tanulunk is valamit, amirôl régebben el sem hittük volna, hogy valaha megérthetjük. És Háy Györgynek egy pillanatra el is hisszük: nem is olyan bonyolult ez az egész...
Igaz, ahogyan ô is írja, ma már nagyon kevés az igazi titok. De ott van a pilótatolvajnyelv, amely
sokszor mitikus homályba burkolja még a legegyszerûbb technikai alapfogalmakat is.
És még egy idézet a szerzô elôszavából: „Ha két pilótát hallunk a munkájukról beszélgetni, joggal hihetnénk, hogy nem is magyarok, annyi idegen szó és kifejezés keveredik a szavaik közé. Sokuk nem is bánja ezt: hadd ámuljon a sok pupák! De ennek a könyvnek éppen ellenkezô a célja. Szeretném a téma iránt érdeklôdô olvasó számára megnyitni ezt a kicsit titokzatos, de nagyon érdekes világot...”
És ez ezúttal sikerült is.