Ha én könyvkiadó lennék és a polgári repülésről kívánnék könyvet megjelentetni, első nekifutásra alighanem magam is egy profit, mármint pilótát kérnék fel a megírására. Végtére is, nálánál jobban aligha tudja valaki, mit kell tudni a repülésről. Háy György abszolút profi – a repülésben –, elvégre 35 éves gyakorlata van, negyed­százada vezet utasszállító gépeket. Ráadásul már írt is hasonló könyvet 1988-ban (a fülszöveg szerint 1990-ben, szóval, kedves kiadó, akkor hát mikor is?), Repülők műszerek, emberek címmel (no de így, vesszők nélkül, amint a bevezetőben szerepel?) Szóval Háy kapitány kétségkívül profi a repülésben, más kérdés, hogy mennyire az a könyvírásban. Mint a repülés amatőr megszállottja, vadul vetettem magam a könyvére, és becsülettel végigolvastam. Itt kezdődnek a bajok. Egy ilyen könyvet nem lehet, nem szabad „végigolvasni”; böngészni, csemegézni egy-egy adott témakörben – az én érdeklődésemnek leginkább ez az olvasási mód felelne meg, de attól tartok, a legtöbb amatőrnek is. Háy kapitány becsülettel, nagy szakmai hozzáértéssel végigmegy mindenen: a repülés hőskorán, a repülőgép szerkezetén, felépítésén, bemutatja egyes részeinek, műszereinek működését, korszerűsödését, s mindazt, amivel maga az utas is találkozik. Meg amivel nem. Megismerkedhetünk a pilótafülkével, a navigációval, azok berendezéseivel, a repülőterekkel, a repülést befolyásoló legfontosabb elemmel, az időjárás légi vonatkozásaival, a légi biztonsággal, néhány repülőgéptípussal, a végén pedig kapunk egy repülős szlengszótárat, és egy kis bemutatót néhány különc géptípusról, végül a repülés nagyjairól.
Ez így, felületesen nézve, jól is hangzik, a szerző – akárcsak gépét – az olvasót is szépen végigvezeti a meghatározott pályán. A szakkifejezéseket egyszerűen, közérthetően elmagyarázza, a kulisszatitkokat megosztja a laikussal, a stílusra sem lehet panasz. A gond azonban az, hogy egy ilyen, kereken 300 oldalas könyvet egyszerűen nem szabad ennyire tagolatlanul megírni. Hogyan kerülhet egyetlen fejezetbe mondjuk a sugárhajtómű felépítése és működésének leírása a fedélzeti vécék működési elvével, vagy a felhajtóerő fizikája a zsúrkocsival? A téma sokrétűsége legalább ötször ennyi alcímet kíván! Hogyan kereshetünk utána egy bennünket aktuálisan érdeklő témának, berendezésnek, műszernek, cselekvéssorozatnak? Sehogy, ugyanis a könyvben nincs tárgymutató, mely pedig elengedhetetlen része kellene, hogy legyen egy ilyen műnek. Szóval, ha én kiadó lennék, egy kiváló kapitány mellé szerződtetnék egy a repülésben igen jártas, de nem pilótaként dolgozó társszerzőt, mondjuk repülési szakírót, aki rendet vág a töméntelen mondanivaló tengerében, szépen tagolja a könyvet, és esetleg eszébe jutna tömérdek olyan kérdés is, amit egy pilóta nem úgy tesz fel, illetve tárgyal, ahogyan azt a kívülálló tenné. Vagy ha mégsem, akkor olyan szerkesztőt alkalmaznék, aki ezekre a nem elhanyagolható apróságokra felhívja a figyelmet, segíti a szerző munkáját, és csak úgy mellesleg a rengeteg helyesírási (pontot, vesszőt, elválasztójelet nem ismerünk?) hibát is kijavítja. Ami viszont a könyv javára írható: rengeteg szép kivitelű, jól áttekinthető magyarázó ábra, remek fotókkal felturbózva. Mellesleg szólva, amit a repülésről tudni kell, azt a pilótáknak és egyéb szakembereknek kell tudnia. A kíváncsi olvasónak legföljebb érdemes.