A zenében megszokott, hogy a nagy slágereket egy lemezre összegyűjtve is kiadják. Egy ilyen válogatásra emlékeztet Rademacher és Toeplitz klasszikus könyve, ahol a matematika legszellemesebb – a szerzőktől, vagy más matematikusoktól származó – bizonyításai kerültek egy kötetbe. Nem véletlen, hogy ezt a könyvet számos matematikus (Péter Rózsa, Győri Kálmán, Simonovits Miklós) diákkorának meghatározójaként emlegeti. Jó, hogy a Typotex nem hagyta feledésbe merülni ezt a nyolcvan éves remeket. A könyv egy szörnyű kor előestéjén született, 1930-ban jelent meg először Németországban. A szerzőpáros egyike, Otto Toeplitz – kinek nevét több matematika tétel is őrzi- zsidó származású, míg Hans Rademacher evangélikus. Mint a szerzőpár kialakulása is mutatja, Rademacherra nem hatottak a kor gyilkos eszméi, ő a matematika tiszta gondolataiban élt. Így azután hamarosan mindkettőjüknek menekülniük kellett az országból, hogy szakmájukban alkothassanak tovább.  Közös könyvük szerencsére még megjelenhetett, és évtizedek múltán sem veszített frissességéből, gondolatiságából. A huszonhat tárgyalt matematikai probléma természetesen nem öleli fel a tudományág teljes területét, de bemutatja a matematikai gondolkodás sokszínűségét, szépségét. Sok olyan állítás, sejtés, bizonyítás található a könyvben, ami a laikusok számára meglepő. Kevesen hinnék például, hogy minden egész szám előállítható legfeljebb négy négyzetszám összegeként. Pedig Fermat bebizonyította (e könyv nem tartalmazza a bizonyítást, de említést tesz róla). Azt már inkább tudja mindenki, hogy végtelen sok prímszám van. Ennek igen egyszerű és szellemes bizonyítása (Eukleidésztől) azonban újdonságot jelent sok olvasónak. Szorozzuk össze a legnagyobb ismert prímszámot az összes többi (nála kisebb) prímmel, és e szorzathoz adjuk egyet! Nyilvánvaló, hogy bármely egynél nagyobb szám szorzatainak sorozata nem tartalmaz szomszédos számokat. Így az imént kapott szám nem osztható a szorzatot adó prímszámok egyikével sem. Tehát vagy maga is prímszám (máris találtunk egy a korábbi legnagyobbnál nagyobbat!), vagy pedig felbontható prímszámok szorzatára. A törzstényezős felbontásában megjelenő prímszámok így nem szerepelnek az eredeti sorozatban, azaz nagyobbak lesznek az odáig ismert legnagyobbnál. Szép, és érthető, igaz?

Herczeg János már 2003-ban, pont az Élet és Tudomány hasábjain fejezte ki sajnálkozását, hogy a „Számokról és alakzatokról” nem kapható. „Ez (a könyv) a rácsodálkozás élményét adta meg azoknak, akiket a számolások száraz kenyerével tömtek a matekórákon. Vajon miért nem lehet ezt a kis füzetet megkapni ma is?”  Szerencsére a probléma megoldódott, itt az új kiadás. A könyv ajánlható mindenkinek, aki érdeklődik a matematika iránt. E sorok írójának külön öröm, hogy az általa írt „A kriminális hetedik bé” novella- és feladatgyűjteménnyel egy sorozatban jelent meg ez a klasszikus könyv, így esetleg néhány könyvespolcon nagy matematikusok szomszédja lehet.