
Megjelenés: 2007
Oldalszám: 280 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-9548-99-2
Témakör: Művészetelmélet
Eredeti ár: 2800 Ft
Webshop ár: 2100 Ft
KOSÁRBA
A kicsik háborúzgatnak, az amcsik betépnek
A cikk Bojtár Endre: Hazát és népet álmodánk c. szintén Typos könyv recenziójával kezdődik.
A nyomasztó romantika
Doorman az elképzelhető legegyszerűbb módon próbál folytonosságot keresni a 19. század és napjaink között: a romantika számos újításából merítve igyekszik ezek mai állapotát feltárni. Fogalma, a romantikus rend a dialektikán, másrészt pedig Kuhn paradigma- és Foucault episztémé-fogalmán alapul. Olyan „állapotként” működik, melynek teljes bemutatásával, esetleg teljes megismerésével el is vesztené saját érvényességét – „Minerva baglya csak a beálló alkonnyal kezdi meg röptét.” – idézi Hegeltől. A könyv meghökkentően újszerű – régi dolgokat porol le, és fúj be méhviaszos bútorápolóval. Nem is a téma remek, hiszen Doorman egy közhelynek szentel közel 300 oldalt, hanem a hozzáállás és a módszer. Egyébként ezek sem újszerűségükkel hatnak, hiszen a szerző egy 20-21. századi epizód körbeírásával bukik le két századdal „mélyebbre”, hogy megvilágítsa az esetleges kapcsolatot. Ilyen kiindulópontokként szolgál a Veszedelmes viszonyok múlt századi filmváltozata, Woodstock, Einstein, vagy a könyv egyetlen közvetett magyar vonatkozása, Jeff Koons, nemzeti hírességünk, Cicciolina egykori férje.
Míg Bojtár könyvében elsősorban kelet felé esik a pillantás, addig Doorman a nagy sztárnevekkel dobálózik Byrontól Goethén át Victor Hugóig (de van itt még Duchamp, Warhol, Nietzsche és Hendrix is). A nyugat-európai romantika és a kelet-európai romantika közös halmaza a nacionalizmus, ahogyan erről a romantikus nemzetfogalomról szóló hetedik fejezetben olvashatunk. A 19. század nemzeti törekvéseinek kései folytatása a jelenlegi állapot, azok az események, amikről Doorman a könyv íráskor még nem is tudhatott (pl. Montenegró vagy Koszovó). A könyv lebilincselő – nincs olyan érzésünk, hogy avítt eseményekről esik szó, hiszen itt elsősorban a jelenkori állapot vizsgálata folyik a régiek bevonásával. A szerző nem az a fajta tudós, aki saját szakterületétől távol már csak habogni tud – Doorman ugyanolyan szakértelemmel ír de Laclos levélregényéről, ahogyan a woodstock-i fesztiválon fellépő zenekarok dalszövegeiről. Megannyi példával szolgál arra, hogy bizonyos kellemetlen politikai fennhangok eltüntetése érdekében éppen a romantikus alapú nemzetfelfogáson kéne alakítani, de Doorman még arra is figyelmet szentel, hogy a tavi költők ópiummámorát kapcsolatba hozza a hippik fűimádatával is.
A szakirodalom a romantika és a modernség viszonyával foglalatoskodik egy jó ideje, Doorman inkább romantika és posztmodern kapcsolatára keresi a fogódzókat, bár ha utóbbit egyfajta válságnak tekintjük, akkor az a romantikus megalapozottságú világnézet válsága is. Örülök, hogy ez a könyv két évvel eredeti megjelenése után már magyarul is hozzáférhető volt. Még oldalakon át tudnék írni erről a remekműről, amit valóban csak a legpozitívabb jelzők társaságában lehet emlegetni. Bő kétszáz évet lehet megérteni belőle, és közben az Idegen szavak szótárát sem kell forgatni. Értékes és laza, higgadt és pazar. Csak letüdőzésre!
Kapcsolódó recenziók
- A kicsik háborúzgatnak, az amcsik betépnek (florescu, Könyvesblog, 2008.09.05.)
- Nem fejszével borongunk az erdőben (Kerekes Tamás, www.virtus.hu, 2008. január)
- Woodstock és a romantika (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2007-08-01)
- Újra egy Kis-Nagy Typotex (Tandori Dezső, Könyvvilág, 0000-00-00)
- Magányos séta alkonykor (Végh Attila, Magyar Hírlap Online, 2007-06-05)