
Megjelenés: 2011
Oldalszám: 225 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2792-99-6
Témakör: Pszichológia, Szociológia, Antropológia
Sorozat: A hét főbűn
Eredeti ár: 1800 Ft
Webshop ár: 1350 Ft
KOSÁRBA
Sergio Penvenuto: Jóra való restség
A kiadó A 7 főbűn című sorozatában eddig a torkosságról és a kevélységről esett szó. A legújabb kötet
Sergio Penvenuto: Jóra való restség
című munkája, amely a közönyösség szenvedélyét állítja a középpontba. Mit jelent a restség? Eleinte azoknak a remete szerzeteseknek rótták föl, akik a szent elmélkedés helyett lustálkodtak. A középkorban még megkülönböztették a restség (henyeség, lustaság, nyugtalanság, alkalmatlankodás, semmittevés, bőbeszédűség, kíváncsiság) és a szomorúság (neheztelés, kishitűség, elkeseredés) bűnét, később azonban I. Gergely pápa e kettőt összevonva nyolcról hétre csökkentette a főbűnök számát. A rest kétszer fárad mondását is jól ismerjük, s e gondolatébresztő kötet segítségével kultúrtörténeti áttekintést kaphatunk például arról, miért ábrázolták Nyugaton hidegnek és száraznak a renyheséget (majd a melankóliát) - a dermedt, forróságtól mentes lélek kiszárad, még a vigasztaló könnyek is elapadnak.
A szerző a fogalom megváltozását is nyomon követi, s bemutatja, hogy az európai köznyelvek nagy részében a restség egyszerűen semmittevést jelent: „A latin pigritia 'lustaság' szóból származik a francia parese, a spanyol pereza és a portugál preguiça. A német Träheit a träge - 'tétlen, nehéz' - szóból jön, mely pedig a tragenből , ne ('tart', 'elvisel') származik: nehézség és tehetetlenség. Az angolban a restség a sloth, a középkori slowth-ból ('lassúság'). Viszont az orosz уныние szó leginkább a szomorúsággal függ össze, és a ныть-ból ered, ami a csüggedésből eredő sírást jelenti." (24.) A magyar nyelvben a restség szinonimája a lustaság és a tunyaság. Ha értelmezzük a fogalmat, akkor külső és belső, fizikai és lelki restséget is megkülönböztethetünk. A hagyományos falusi életben talán a legnagyobb bűnnek számította tétlenség, s az eredetmagyarázó néphagyomány szerint Isten a legyet, a tetűt, a bolhát és a szúnyogot a restség büntetésére teremtette.
Sergio Benvenuto pszichoanalitikus, filozófus, a Journal of European Psychoanalysis című folyóirat főszerkesztője, szakmájából adódóan hosszan értekezik a lelki folyamatokról, részletesen elemzi a depresszió és a narcizmus jelenkori szerepét; véleménye szerint minden lelki betegséget bizonyos értelemben elszenvedünk és választunk is. A könyvben számos irodalmi vonatkozás is szóba kerül: Shakespeare Hamletje, amelyben az író eredeti módon tér vissza a melankolikus ember akkorra már sztereotípiává vált mintaképéhez; az oroszok közül megkerülhetetlen Csehov Ivanovja és Goncsarov Oblomovja. Külön fejezetet kap Baudelaire és a dendi spleenje, de Samuel Backettről is hosszan olvashatunk. „Csehov gyakran és szívesen vitt színpadra rest embereket;'Beckettnél valahogy maga az írás lesz rest" (172.) - írja a szerző, s akár ezzel, akár más megállapításával akár vitába is szállhatunk. Hiszen épp ez a legfőbb erénye a bűnökről szóló sorozat köteteinek: gondolatébresztők, és semmiképp sem hagyják az olvasót a tétlenség bűnébe esni.
(Fordította Horváth Csaba. Typotex Kiadó, Budapest, 2011. 226 oldal, 1800 Ft)
Kapcsolódó recenziók
- Sergio Penvenuto: Jóra való restség (Gajdó Ágnes, Élet és Irodalom, 2012-3-27)
- Mi a jó nekünk? (Hegyi Zoltán, Magyar Nemzet, 2011-10-01)
- Korszerű, kicsinyes bűneink - A hét főbűn sorozat (Kádár Judit, Magyar Narancs, 2011-09-08)