A Richard Dawkins-i evolúciós felfogást követő amerikai szerző nem kisebb port vert fel ezzel a művével, mint szellemi nemtője egykoron a saját elméleteivel. Jóllehet, azóta a szakmai közönség (éppen Dawkins nézeteinek hatására) sokkal felkészültebbé vált akár az új elméletek befogadására, akár azok kritizálására, netán elutasítására. Az Új-Mexikói Egyetemen tevékenykedő, még fiatalnak mondható pszichológia professzor (1965-ben született), vagyis Geoffrey Miller ezúttal nem kevesebbet állít, mint hogy az emberi agy közös tapasztalatunk szerinti (eltúlzott mértékű) fejlettségi állapota csak és kizárólag a szexuális szelekció következtében alakult ki. Merész állításának támasztékául (vagy fedezékeként) magát Darwint használja fel, aki csakugyan foglalkozott a szexuális szelekció evolúciós szerepével. Más kérdés, hogy Darwin következtetéseiben nem juthatott el odáig, mint másfélszáz évnyi késedelemmel felbukkanó utóda. Az is igaz, hogy annyira magabiztos sem volt, mint Miller, aki - hogyan is bújhatna ki egy amerikai a bőréből - némi fölényeskedéssel, amerikai nagyképűséggel, és hát valljuk meg, a divattá vált költség/haszon elemzésének profitéhes szlengjeivel hengerli le (és ingerli) olvasóit. Jól tudja, sokan akadnak vevők erre a beállítódásra, előadott elképzelései tehát számíthatnak a sikerre. Miller terjedelmes (450 oldalnyi) fejtegetései már a fejezetcímek alapján is sokatmondón blikkfangosak: Darwin szeszélyes ideája; A megszaladt agy; Testek tesztje; A csábítás művészete; Cyrano és Seherezádé stb. (Mindez a fordító leleményességét is dicséri!)

A tudományok fejlődésében mindig is voltak divatok, divatos irányzatok. Miller műve lebilincselő - mert erősen vitára ingerlő olvasmány. Meglátásai gondolatokat ébresztenek, és ha csak ennyit érne önmagában az egész, már ez által is fontos olvasmánynak tekinthetnénk. Tartok tőle azonban, hogy a milleri evolúciós felfogásnak még jó néhány tisztítótűzben kell nemesednie, mielőtt tankönyvi fejezetté válhatna.