A háromdimenziós ábrázolás az alko­tóművészek tökéletességre törekvésé­nek eredménye. Az emberben mindig működött a vizuális kommunikáció igénye a barlangrajzoktól napjain­kig, azonban kezdetben a térhatás csak a szobrászatban valósult meg.

A perspektivikus ábrázolásmód a re­neszánsz korában kezdődött, amikor a művészek a valóság hiteles bemutatására törekedtek. Behatóan foglal­koznak az emberi test felépítésével, a dolgok térbeli tulajdonságaival, majd a teret tanulmányozva, megvalósítják a térbeli kapcsolatok ábrázolásának módszerét, a perspektíva szerkesztési szabályait. Ezzel a meg­újulással új korszak kezdődött, ame­lyet két közismert alkotással lehet jól megérteni. Számos művész meg­festette az utolsó vacsorát, Leonardo Da Vinci Utolsó Vacsoráját a centrá­lis perspektíva alkalmazása teszi remekművé. A vicenzai építész, Palla­dio a Teatro Olimpico tervezésénél is rafinált módon hozta létre a há­romdimenziósnak tűnő díszletet. Az épület az UNESCO-világörökség része.

A képzőművészet kedvelői és isme­rői számára nyilván értékes és in­formációgazdag a Typotex könyvkiadó új művészetelméleti könyve, a 3D a festészetben. A Képfilozófiák sorozatban megjelent mű a trompe­foeil (ejtsd: [tromplöj],) szó szerint: a szemet becsapó alkotói módszer­rel foglalkozik, amely nem egyszerűen valósághű ábrázolásra törek­szik, hanem arra tart igényt, hogy úgy tekintsenek rá, mint az anyagi valóság egy darabjára. Az alkotásnak, a festménynek, freskónak, rajznak a megtévesztésig háromdimenziósnak kell hatnia, az eredetivel szinte meg­egyező méretűnek kell lennie, a festett színeknek meg kell hazudtol­niuk a valóságos színeket, a festett fényhatásoknak és árnyékoknak a valóságos fényeket és árnyékokat. Az ilyen festmény kaméleonként beol­vad a környezetébe. Az észrevétlen­séghez létfontosságú, hogy eltűnjön a művészetben megszokott szétvá­lasztás, a festményt körülvevő, az áb­rázolást pontosan be- és elhatároló keret, vagyis esetében minden azon múlik, sikerül-e elkendőzni vagy eltüntetni a határt vagy a szegélyt. A trompe-l'oeil-nek Franciaország­ban külön múzeuma létezik.

A könyv megismerteti olvasóját a há­romdimenziós, szemet becsapó alko­tói módszer keletkezésével, múltjá­val és jelenével, valamint elméletével és gyakorlatával. Az olvasó a trompe­1'oeil-ról szóló könyvben számos is­mert alkotással fog találkozni a közel százhúsz művet felvonultató könyv­ben.