A háromdimenziós ábrázolás az alkotóművészek tökéletességre törekvésének eredménye. Az emberben mindig működött a vizuális kommunikáció igénye a barlangrajzoktól napjainkig, azonban kezdetben a térhatás csak a szobrászatban valósult meg.
A perspektivikus ábrázolásmód a reneszánsz korában kezdődött, amikor a művészek a valóság hiteles bemutatására törekedtek. Behatóan foglalkoznak az emberi test felépítésével, a dolgok térbeli tulajdonságaival, majd a teret tanulmányozva, megvalósítják a térbeli kapcsolatok ábrázolásának módszerét, a perspektíva szerkesztési szabályait. Ezzel a megújulással új korszak kezdődött, amelyet két közismert alkotással lehet jól megérteni. Számos művész megfestette az utolsó vacsorát, Leonardo Da Vinci Utolsó Vacsoráját a centrális perspektíva alkalmazása teszi remekművé. A vicenzai építész, Palladio a Teatro Olimpico tervezésénél is rafinált módon hozta létre a háromdimenziósnak tűnő díszletet. Az épület az UNESCO-világörökség része.
A képzőművészet kedvelői és ismerői számára nyilván értékes és információgazdag a Typotex könyvkiadó új művészetelméleti könyve, a 3D a festészetben. A Képfilozófiák sorozatban megjelent mű a trompefoeil (ejtsd: [tromplöj],) szó szerint: a szemet becsapó alkotói módszerrel foglalkozik, amely nem egyszerűen valósághű ábrázolásra törekszik, hanem arra tart igényt, hogy úgy tekintsenek rá, mint az anyagi valóság egy darabjára. Az alkotásnak, a festménynek, freskónak, rajznak a megtévesztésig háromdimenziósnak kell hatnia, az eredetivel szinte megegyező méretűnek kell lennie, a festett színeknek meg kell hazudtolniuk a valóságos színeket, a festett fényhatásoknak és árnyékoknak a valóságos fényeket és árnyékokat. Az ilyen festmény kaméleonként beolvad a környezetébe. Az észrevétlenséghez létfontosságú, hogy eltűnjön a művészetben megszokott szétválasztás, a festményt körülvevő, az ábrázolást pontosan be- és elhatároló keret, vagyis esetében minden azon múlik, sikerül-e elkendőzni vagy eltüntetni a határt vagy a szegélyt. A trompe-l'oeil-nek Franciaországban külön múzeuma létezik.
A könyv megismerteti olvasóját a háromdimenziós, szemet becsapó alkotói módszer keletkezésével, múltjával és jelenével, valamint elméletével és gyakorlatával. Az olvasó a trompe1'oeil-ról szóló könyvben számos ismert alkotással fog találkozni a közel százhúsz művet felvonultató könyvben.
