A könyv 2004-ben jelent meg először magyarul. A fordításnak is és az eredeti kiadásnak is érdekes története van. A fordító – Ádám András neves matematikus – már a hetvenes években egyfajta referenciamunkát talált a könyvben, és kedvtelésből, önmagának lefordított a nyolcvanas évek elejére. Mint a könyv fordítói utószavában írta, ez a könyv adott neki új és értelmes képet a társadalom működéséről olyan korban, amikor csak a marxista társadalomelmélet volt itthon elérhető. A rendszerváltozás ellenére évtizedek teltek el a magyar megjelenésig. A könyv most utánnyomás, ez örvendetes jele annak, hogy van iránta érdeklődés. A könyv maga Angliában 1938-ban jelent meg, a társadalmi hatalom egyes jelenségeinek aktuális példáiban ismételten előkerülnek a második világháború előtti Európa dramatikus eseményei. A fordítói utószó idéz a jeles szerző önéletrajzából, amelyben olvasható a megállapítás, hogy a könyv nem váltott ki kellő visszhangot (nyilván Russell fő műveinek nagy hatásához viszonyítva). Ebben valószínűleg közrejátszott a hamarosan kitört világháború, amely már érdektelenné tette a hatalom sokféle változatának visszásságait és illuzórikussá az utolsó fejezetben felvázolt perspektívát a hatalom megszelídítésére. Russell vitát szeretett volna a marxizmussal is és a liberális piacgazdasági filozófiákkal, a kor ezeknek a vitáknak sem kedvezett.

          A könyv viszont izgalmas, tanúságot tesz a nagy filozófus műveltségéről, kitűnő stílusban íródott (és ezt a magyar szöveg jól visszaadja). Russell az európai történelem felől közelít a társadalomhoz, az ókortól kezdve sok történést, eseményt idéz. Az értelmiségi átlagolvasó ismeretszintjét veszi alapnak, és így ábrázolja a társadalmat a hatalom fajtái és működésmódjai szerint. A hatalomvágyat általánosnak tekinti, de Adler nyomán utal arra, hogy nagyon sok olyan ember van, aki az alárendelődést szívesen vállalja és ezzel megkönnyíti a hatalom gyakorlását. Alapjában Russell a kényszerítő (koerciv) hatalomról szól, de elkülöníti ennek az államigazgatási alrendszerekben, nagy szervezetekben és erős, hiten, meggyőződésen alapuló csoportok hatásában megjelenő formáit. A kényszerítő hatalomban aleset a leplezetlen hatalom, a diktatúra, ill. a forradalmi hatalom (Russell idejében még eleven, nagy téma az előző bő évszázad nagy forradalmainak története). Russell jól látja, hogy a modern korban a szervezetek közvetítik a hatalmat az egyén felé. Hatalmi közeg a közvélemény befolyásolása.  Felismeri, hogy a tőkés világban hatalmi eszköz a versengés, és ebben az egyén maga is tényező. Csak úgy, mint a hatalom és az erkölcs viszonyában. A hatalom története az etikai korlátok áthágásnak folyamata, a modern világban új hatalmi etika kellene. Sajátosan érvényesül a gazdaság hatalma, gyakorlatilag minden más hatalmi formán át. A hatalom társadalmi kontrollja a szerző szerint kívánatos lenne, ez a modern piacgazdaságban vagy demokráciákban nem alakul ki automatikusan.

          A könyv témáinak felsorolásából látszik, a szerző milyen széles látókörrel és valódi elemző gondolkodással nyúl a témához. Implicit tudásunk, társadalmi életismeretünk révén a szöveg jól érthető és további érdeklődést kelthet. A hatalom közben nagy empírikus és teoretikus tudományterület lett azóta a szociális tudományokban. Russell nem idézi a nagy német kortársat, Max Webert, vagy a szintén kortárs Vilfredo Pareto-t, akik (érdekes módon ugyancsak történelmi hangoltságú) hatalomelemzéseikben sok hasonló megállapodásra jutottak, csak talán más fogalmi apparátussal.  A második világháború után Amitai Etzioni, ill. sajátos módon, ugyancsak filozófiai alapon Foucault munkássága fókuszált a hatalomra. Russell könyve előkészít ezekre az olvasmányokra, és jól segít a társadalom hatalmi dinamikájának jelenségtani megértésében.

          (Bertrand Russell: A hatalom. A társadalom újszerű elemzése. 2012 (változatlan utánnyomás) Typotex, Budapest, 200 old, ára: 2900 forint)