Ez az oldal sütiket használ
A www.typotex.hu webáruházának felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába. További információért kérjük, olvassa el adatvédelmi elveinket!
0 db
0 Ft
Felhasználó neve / E-mail cím

Jelszó

Elfelejtett jelszó
 
 
 
Fordította: Ádám András
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 200 oldal
Formátum: B/5, fűzve
ISBN: 978-963-2791-09-8
Témakör: Szociológia
Sorozat: Civil Szellem

Elfogyott

A hatalom
A társadalom újszerű elemzése

A hatalom. A társadalom újszerű elemzése

Élet és Irodalom 2005.04.08.

A könyv a csaknem 100 évet élt brit filozófus hatalmas életművének kevésbé ismert darabja. Az utószóban a szerző maga is borong, nyilván egy késői újrakiadás során, életrajzának utolsó részéből idézve, hogy ő fontosnak tartotta ezt a könyvét, és csalódva kellett tapasztalnia, hogy a közgondolkodásra kevés hatása volt. Ennek lehetett talán oka Russell politikai kanyarainak, az 1938-ban megjelent eredeti kiadás lényegében – ahogy ma mondanánk – dekonstruktív volt és éppen arra készítette fel az olvasót, hogy legyen kritikus a hatalom különböző megnyilvánulásaival szemben és a demokrácia érdekében lépjen fel a hatalom korlátozásáért, és a kritikát kiterjesztette a „totalitárius demokráciákra” is, elsősorban a szocializmusra utalva, a második világháború után /bizonyosan a háború hatására is, hiszen emlékszünk A horogkereszt rémtettei című, nálunk is propagandacélokra használt könyvére, és azon át a nácizmus rá gyakorolt hatására/ Russell már elfogadta, helyenként idealizálta a létező szocializmust, a kommunizmust ill. a Szovjetuniót.
A könyv azért illik a Civil Szellem sorozatba, mert a mindennapi társadalomkép és történettudomány alapján bemutatja a hatalom természetét /kiemelve a kényszer, a manipuláció – vagyis a jutalom és a büntetés - , ill. a meggyőzés, befolyásolás mozzanatait/, formáit, megnyilvánulásait és filozófiai vetületeit. Nagyon sok történelmi – főleg ókortörténeti – példát idéz, az ókori filozófusok államelméleteit használja fel illusztrációnak, angol és német irodalmi művekből, gyakran költeményekből merít fontos tételeket. Általános emberi motívumokat keres a hatalomvágy mélyén, de elemzésében rájön, hogy a társadalom szabályozása ill. a kollektív uralom a lényeg, rámutat, hogy a kontroll a fő hatalmi törekvésekben nem a társadalomalakító akció maga, ez csak a háborúk és a forradalmi hatalom /ilyen címen fejezet van a könyvben/ gyakorlása során lép előtérbe. Szól a gazdasági és a papi hatalomról, igen figyelemreméltó módon világítja meg a közvélemény feletti hatalom fontosságát, helyen értelmezni s szervezetek és kormányzati intézmények szerepét, a versengés tényezőjét, és sok más olyan kérdést, amelyet a mai szociológiai hatalomkutatás tárgyal.
Leginkább a hatalmi filozófiák, az erkölcs és a hatalom, ill. az etika hatalommal kapcsolatos mondanivalói tartalmazzák a dekonstruktív tartalmakat. Az utolsó fejezet címe jellemzően A hatalom megszelidítése.
A könyv – a mai társadalomtudományok ismereti bázisáról visszatekintve – eléggé gyenge, elavult munka. A szerző mintegy anekdotázik, a fejezetek között kevés az összefüggés, több téma el is különül /pl. a papi hatalomról szóló fejezet a könyv elején van, és később kerül elő a Hitvallások mint a hatalom formái című fejezet/, tehát úgy tűnik, mintha a szerző anekdotikusan és esetlegesen építkezne, hiszen láthatóan egy-egy fejezet egy-egy történelmi korszakon át mutatja be a témát, és pl. a papi hatalom a keresztény középkort idézi, míg a hitvallások hatalma már a vallási mozgalmakból tűnik fontosnak. Ám a stílus nagyon jó, a fogalmazás szellemes, a tárgyalt történelmi események leírása érdekes és fordulatos, és a magabiztosan elemző és ítélkező szerző magával tudja ragadni az olvasót, aktiválni tudja annak mindennapi tudását, közvetlen társadalmi tapasztalatait, és így azt a benyomást tudja kelteni, hogy a könyv a tárgykörben kreatív rendet teremt.
Ezt jól illusztrálja a kötet végén – némileg szokatlan módon – megszólaló fordító, aki nem más, mint Ádám András, neves matematikus, aki a társadalmat megérteni akarván 1970 táján bukkant az eredeti szövegre, az annyira hatott rá, hogy önmaga számára /!/ lefordította, és ez a fordítás jelent most meg, ezt kontextualizálta a fordító a Russell-életművön belül. A kor, a fontos könyvre való rátalálás és rácsodálkozás jellemző a magyar huszadik századra, több jeles ember történetéből tudunk ilyen példát és azt hiszem, sokak kerültek olyan kötetek hatása alá, mint Alexis Carrell Az ismeretlen ember című műve, Teillard de Chardin /magyar fordításban külföldről becsempészett/ könyve, az egzisztencialista filozófusok írásai, stb. De azért Ádám András hűsége és hiteles kiállása Russell e művéhez mégis különleges és példamutató. De ez egyben jó bizonyíték is, hogy a könyvet ma is érdemes elolvasni, hogy ma is érdemes volt kiadni, mikor újra és újra vívódunk a civil társadalom és a demokrácia hatalmi dilemmáival.

Buda Béla dr.

Kapcsolódó recenziók

AJÁNLOTT KÖNYVEK