Ha Orosz István meglehetősen egyéni "nézőpontból" közelített könyvében az abban (fő)szereplő két festményhez, akkor ez a kötet csak még "áttételesebben" képzőművészeti. 2002 óta a Magyar Filozófiai Társaság, a szegedi egyetem Filozófia Tanszéke és a Magyar Tudományos Akadémia közösen rendezi meg évente egy-egy új "hívószó" köré szervezve a Lábjegyzetek Platónhoz című konferenciát. A tavalyi téma az "akarat" volt, s itt hangzott el az a négy - alapvetően filozófiai - előadás, amelyek most egy közös kötetben is napvilágot láttak. Erre pedig az adta az apropót, hogy a négy filozófus mindegyike oly módon közelített a maga mondandójához, hogy vagy kiindulási pontként, vagy "bizonyítékként" ismertebb vagy kevésbé ismert festményeket hozott fel gondolatai alátámasztására. Így aztán az olvasó ebben a könyvben is képek sajátos nézőpontú „értelmezését", egyfajta nagyon is különleges kiindulópontú, szokatlan "műelemzések" megismerésének a lehetőségét kapja.
Bacsó Béla, az ELTE esztétikaprofesszora Herkules válaszúton (Akarat és döntés) című értekezése a mitológiai hősnek az Erény és a Gyönyör közötti választási-döntési helyzetét elemzi s annak képzőművészeti "illusztrációi" közül egyebek mellett Raffaellónak és Annibale Carraccinak a jelenetet megörökítő festményeit veszi górcső alá.
Heller Ágnes Akaratnélküli álom - akaratformáló álom című írása az ember nem éber állapotában jelentkező, a tudatalattiból építkező álomképeinek szerepéről, jelentéséről beszél, s ehhez Nicolas Dipre, William Blake és Henri Rousseau néhány képének elemzését hívja segítségül.
Gyenge Zoitán "képfilozófiai kísérlet"-e, A szenvedélyakarata - Caravaggio Izsákja szintén egy közismert, ezúttal bibliai történethez nyúl vissza, amelyben Ábrahám rászánja magát fia, Izsák feláldozására. Ki Ábrahám: a végletekig istenfélő, a legkegyetlenebb isteni parancsnak is engedelmeskedő, bármilyen áldozatra kész hívő, vagy zord, kegyetlen, önálló gondolkodásra képtelen ítélet-végrehajtó? A kérdés megfejtéséhez a szerző többek között olyan ábrázolásokban is keresi a választ, mint Junius Bassus szarkofágjának faragványa, Filippino Lippi firenzei freskója vagy Rubens, Jan Lievens, Adriaen van der Werff, Tiziano, Rembrandt, Laurent de la Hyre, ifj. David Téniers vagy a gondolatmenet címét adó Caravaggio Ábrahámot és Izsákot ábrázoló festményei.
Végül Gábor György Az akarat kiábrázolása, a történelem megképesítése című, a kötet legnagyobb lélegzetű írása a történelemnek a képzőművészetben való megjelenésének kérdéseit boncolgatja, a többi között David Robertsnek és Nicolas Poussinnek a jeruzsálemi szentély lerombolását ábrázoló festményeit, Franz von Lenbach, Piranesi, Antonio Joli, Thamas Hartley Cromek, Stephan Balakowicz antik római emlékeket ábrázoló képeit, valamint Titus diadalívének a domborműveit vizsgálva.
