A természet fogalma a Bacontól eredõ gondolat jegyében fogalmazódik meg nála :”A természetet úgy gyõzhetjük le,ha engedelmeskedünk neki”.

Russell társszerzõje hosszú kort ért meg:(1861-1947). Fõmûvének nem jelen kötetet tartják, hanem a Folyamat és realitás c. 1929-ben megjelent kötetet. A filozófiatörténet abban látja szerepét, hogy Wenzl munkásságára támaszkodva megpróbált kiépíteni egy induktív metafizikát, melyet õ ideálrealizmusnak nevezett. Hogy menyire igaz az állítása pont õrá nézve: A modern filozófiatörténet csak lábjegyzet Platonhoz”, azt maga az olvasó döntheti el. Õ fektette le a modern logika alepelveit, de nem alakult ki Wittgensteinnel olyan személyes polémiája, mint Wittgenstein és Russel közt, mely polémia nem nélkülözte az indulatokat és személyeskedést. Hogy a közelebbrõl meg nem nevezett filozófiakongresszuson ki kergette a másikat piszkavassal? Wuttgenstein Russelt, vagy fordítva, azt az olvasó intuíciójára bízom.

Whitehead elsõsorban matematikával, matematikai logikával foglalkozott. Számára a világ nemcsak jelenség, hanem a leibnizi monászokhoz hasonló “reálisan létezõ lényegekbõl áll.” Az újkori gondolkodás tévedésének rója fel, Nyiri Tamás professzor szerint, hogy a szubsztanciát elkülönített, önálló létezõként fogta fel.Így tett a fiatal Lukács György is, nála az egzisztencializmus bõlcsõje alapozódott meg, az nagol gondolkodónál az univerzalizmus: Voltaképpen minden kapcsolatban van egymással, a lényegek kölcsönösen “átérzik egymást”. Nem nehéz ebben a gondolati rendszerben a manapság divatos “pillangóeffektus” gondolati elõzményét felfedeznünk. Whitehead modern gondolkodó: A valóságot organizmusok rendszerének tekinti. A tudat csak a legmagasabb szinten jelenik meg, bárkezdetlegesen mindenütt megvan;Hamvas Béla ontológiája is ilyen szerkezetû volt.A gondolkodás nála mesterséges elvonatkoztatás, a valóságot átérzéssel ragadhatjuk eg. Ez pedig Bergsonra vall.Õ az elsõ tudatosan platonikus a XX. században(No meg Miky Tyson). Az õ intuíciója az “örök tárgyakban”, a platoni ideákban látja meg a valóságot. Az érzékelhetõ vlág az ideák képmása.Az a vallás szerzi meg a gyõzelmet, mondja a mödern tudománytörténet egyik legrangosabb alakja, amelyik közérthetõvé tudja tenni, milyen örök magasztosság testesül meg a múlandó dolgok egymásuttánjában.Szembefordul a hartmanni ontológiájával,amikor feltételezi, hogy a szellem önállóan is képes létezni.Aztán jön a metafizika:az örök ideákból Isten alkotja meg a konkrét dolgokat. Folyamatfilozófiáját tanítványa, Hartshorne népszerûsítette.

Tudománytörténeti szerepe, matematika elvei még elválasztják Eckhardt mester miszticizmusától, de nem sokkal.

A jeles professzor elemzése közvetlenül kapcsolódik a filozófia kpernikuszi fordulatához, hisz Kant épp azt állítja, hogy nem a természet szabja meg az értelem, hanem az értelem szabja meg a természet törvényeit.

A Grundrisse, és a Gazdasági-filozófiai kéziratok mára elhanyagolt szerzõje, aki ókori természetfilozófiából, doktorált, jelesül dr. Karl Marx, még a múlt században a legalapvetõbbnek a természet anyagcseréjét, a munkát állította gazdaság és társadalomfilozófiájának központjába, és a marxizmus elmaradt reneszánsza, a lukácsi Ontológia is erre a megkerülheetlen fogalomra építi grandiózus elemzését.

Namármost, hogy a modern óriásplakátok, lokátorok, rádiójelátjátszók, atomturbinák hozzátartoznak-e a tizenkilencedik századi magasztos természetfogalomhoz, az arra a vitára emlékeztet, mely az almanachlírát értelmezné a posztmodern dekonstrukcionista módszerrel.

A kötet elsősorban azoknak jelent revelációt majd, akik ujjongnak a szerzővel együtt, hogy Whitehead képes az időtlen tér pontjait meghatározni, s a szerzővel együtt örül annak, hogy lehetséges helyreállítani az egyensúlyt a pillanatok és a pontok között. Kell, hogy az olvasó revelációt lásson abban is, ha igaznak fogadja el, hogy két párhuzamos metszete egyetlen eseményként jelenik meg.Az olvasó könnyen megszereti a szerzőt, ha együtt gondolja át vele, hogy a végtelen események tartamokra korlátozhatóak. A könyv szakértő szerint(Taggart) a filozófia és a tudomány viszonyáról írt legértékesebb kötete, de csak azok számára, akik elfogadják, hogy a tárgyak nem azonosak az eseményekkel.

És , ha Whitehead kötetét elolvassák, rájönnek, hogy tényleg.

Ha átolvassák, mint mond a professzor egy atléta tengerészkék flanelkabátjának kékjéről, Önök is Whitehead-hívővé válik, akárcsak a recenzens: Kerekes Pont-Tér-Idő Tamás és végre láthatnak egy rangos Einstein-cáfolatot is.

http://sznoberia.blogter.hu./?post_id=206756