2008 február 15.
Whitehead írta, tanítványával, Russell-lel a Principia mathematicát, a
matematikai és logikai filozófia alapvetését. Russell az analitikus filozófia
megalapítója lett, Whitehead pedig az ún. "folyamatfilozófia"
megteremtésével írta be nevét a legnagyobb gondolkodók sorába. Az a könyve,
melyet néhány év óta magyarul is olvasható fő műve (Folyamat és valóság) után
most kezünkbe vehetünk, egy 1919-ben elhangzott népszerű előadás-sorozat
terméke, melyben közérthetően foglalja össze azt, amit a természet új és helyes
fogalmának tart, s lefekteti egy olyan természetfilozófia alapjait, mely
"egy újrarendezett elméleti fizika szükséges előfeltétele". A könyv
születése körüli években hódította meg a relativitáselmélet a világot, nem
véletlen tehát, hogy Whitehead a maga természetfilozófiáját Einstein
elgondolásaira tekintettel fejti ki. Úgy véli, "briliáns matematikai
módszerének működését" Einstein "megbéklyózta egy igen kétes
filozófia korlátaival".
Whitehead természetfogalma ellentétben áll a természet ama
"megkettőzésével" vagy "kettéosztásával", amiről Cassirer
is írt. Nem lehet szó sem az objektiváló tudomány és a szubjektív esztétikai
megjelenítés, sem az érzékelhető és az értelemmel felfogható világ, sem az
elsődleges és másodlagos minőségek, sem a látható tulajdonságok és a mögöttes
magyarázó elvek közti hasadásról: "[...] minden, ami érzékelt, a
természetben van. Nincs választási lehetőségünk. Számunkra a naplemente vörös
izzása éppúgy a természet része, mint azok a molekulák és hullámok, amelyekkel
a tudósok ezt a jelenséget magyarázzák. A természetfilozófiára hárul a feladat,
hogy elemezze, miként kapcsolódnak össze a természet e különféle elemei."
A természet tehát egy, rajtunk kívül van, s nemcsak érzékelésünk és
észlelésünk, de - amennyiben helyes - filozófiánk is magára a természetre
irányul.
De valójában mit tapasztalunk a természet megfigyelésekor? Tevékenységet,
folyást, múlást, eseményeket. A világot "a történés folyamatos
áramlásaként ismerjük": ebben a válaszban van Whitehead fogalmi újításának
lényege. A természet konkrét tényei - az atomok és a molekulák, de még a
"Kleopátra tűjeként" ismert régi-régi egyiptomi obeliszk is Londonban
- nem mások, mint események, amelyeknek van egy sajátos jellegük és szerkezetük,
s amelyeknek a részecskéi a relativitáselméletben feltételezett négydimenziós
tér-idő sokaság végső elemei. A tárgyak az eseményekben vagy eseményfolyamokban
helyezkednek el, s csupán kifejezik azok jellegét. Nem mások, mint
absztrakciók.
Whitehead, elképzeléseinek eredetiségével egyenes arányban, meglehetősen
magányos figura. A XX. századi filozófusok túlnyomó többsége tagadja ugyanis a
közvetlenül a természet magyarázatára irányuló természetfilozófia
létjogosultságát. Ez utóbbit a tudományfilozófiával helyettesítik, mely nem a
természeti jelenségeket, hanem a természeti jelenségek kutatásakor alkalmazott
megismerő apparátust, a szaktudományok fogalmait írja le. Természetesen ebbe is
bele lehet fáradni, s mindig vonzó alternatíva marad a természetfilozófia,
melynek a mai napig nincs Whiteheadnél nagyobb képviselője.