Később ugyan voltak számomra arra utaló jelek, hogy esetleg mégis lehet valami igazság az ilyesmiben, hisz minek tiltaná a Szentírás a halottakkal való társalgást (Lev 19.31; Mtörv.18.10-11), ha az teljes képtelenség lenne; mégis, tanulmányaim során ahhoz szoktam, hogy megmaradjak a ráció keretein belül, és ne üljek fel akármilyen messziről jött ember meséinek. Így aztán nagyon meglepett, mikor találkoztam Gyimesi Júlia könyvével, ahol a címlapon pszichoanalízis és spiritizmus karöltve szerepel.

A könyv tudománytörténeti tanulmány. Célja, hogy megmutassa, milyen hatást gyakoroltak a XIX. század második felében virágzó spiritiszta gyakorlatok és elméletek a pszichoanalízis kialakulására. A kor valamirevaló pszichológuskutatói vizsgáltak médiumokat, bejáratosak voltak spiritiszta szeánszokra, és tapasztalataik, így vagy úgy, de befolyásolták világképüket, emberképüket, pszichológiai modelljeiket.

A Freud nevéhez fűződő pszichoanalízis előfutára Frederic Myers „küszöb alatti én" elmélete, melyhez spiritiszta jelenségek, valamint a telepátia és hipnózis kortárs magyarázatai vezették el. Eszerint az elmélet szerint a különböző spiritiszta jelenségek hátterében nem szellemek vagy halottak lelkei állnak, hanem maga a psziché, melynek csupán töredéke tudatos. Azaz létezik egy átfogóbb tudatosság, melynek a hétköznapi tudatosság és a földi élet képessége csupán egy oldala, és mely csak a halál után teljesedik ki. Myers küszöb alatti énje sok hasonlóságot mutat Freud tudatalattijával, hatalmas különbség azonban, hogy Myers elméletében helye van a transzcendenciának, Freudéban pedig nincs. Az ő tudatalattijának koncepciója szigorú materialista alapokon nyugszik. Spiritiszta jelenségekre irányuló kutatásai is az azoktól való egyre erőteljesebb elhatárolódás felé vezették. Ugyanakkor magánemberként ő is bekerül a spiritizmus bűvkörébe (a transzcendens vonzásába), melyről Ernest Jones Freud életrajzából szerezhetünk tudomást. Ez a vonzás és taszítás meghatározó Freud munkásságában, és nyilván minél erősebb a vonzás, annál erősebb az elhatárolódás és a szigorú, ráción alapuló tudományosság igénye.

A tanulmány legizgalmasabb része talán Freud legfontosabb, de "eretnekké" vált tanítványáról, Jungról szóló fejezetek. Jung nem csak hogy oly korban élt, mikor a spiritiszta szeánszoknak és eszméknek nagy divatja volt, hanem beleszületett egy olyan családba, ahol ezek hétköznapi szinten voltak jelen. Édesanyja és anyai ágon számos őse látó és médium, lelkész nagyapja "heti rendszerességgel beszélgetést folytatott elhunyt első feleségével, második felesége, Augusta, nem túlságosan nagy örömére" (aki amúgy szintén halottlátó és tisztánlátó volt). Jung rendszeresen részt vett családi szellemidézéseken. Ilyen hatások mellett nem meglepő, hogy bár megmaradt a Freud féle pszichoanalitikus gondolkodás fő vonalánál, Myershez hasonlóan számára is szűknek bizonyultak a materializmus keretei. Így míg Freud tudatalattija lényegében az ösztönkésztetésekre és az elfojtott vágyakra szorítkozik, Jung tudattalanja ennél sokkal tágabb, magában foglalja nem csupán az ember fejlődésének akadályait, hanem minden lehetőségét is: "Bennünk van az út, az igazság és az élet" - írja Liber Novus c. kiadásra sose szánt művében.

A tanulmány további érdekessége és erénye, hogy a spiritizmussal kapcsolatba került kutatókat nem csupán mint szakembereket mutatja be, így nem csak szakmai fejlődésüket kísérhetjük végig nagy vonalakban, hanem „titkos gondolataikat" is igyekszik feltérképezni, melyek bár nem nyertek publicitást, segíthetik az adott pszichológiai modell megértését, vagy akár át is színezhetik azt.