
Oldalszám: 208 oldal
Formátum: B/5
ISBN: 978-963-2795-71-3
Témakör: Pszichológia
Sorozat: Tudomány & ...
Eredeti ár: 3500 Ft
Webshop ár: 2625 Ft
KOSÁRBA
Léleklátók, szerelmesek, analitikusok
A reinkarnáció (lélekvándorlás) ősi hite és a halottak szellemével való kapcsolatfelvétel lehetősége a pszichoanalitikusokat sem hagyta érintetlenül a múlt század elején. Elsősorban a szakmai kíváncsiság és bizonyíthatatlan, vallásos eredetű hitrendszer elleni harc vágya vezérelte a láthatatlan összefüggések tudományának művelőit. Még az elméletalkotók, Sigmund Freud és magyar munkatársa, Ferenczi Sándor, valamint az ezoterikus tapasztalatok iránt különösképpen vonzódó svájci kollégájuk, Carl Gustav Jung is tüzetesen tanulmányozta a misztikus jelenségeket, annak reményében, hogy megfejthetik, milyen technika révén jöhet létre közvetlen, érzéki kapcsolat a "testetlen lelkekkel", illetve hogyan leplezhetnék le a szemfényvesztők trükkjeit.
A minden újért lelkesülő, önmagán kísérletező Ferenczi spiritiszta szeánszokra járt, s hipnózissal, majd gondolatátvitellel is megpróbálkozott. C. G. Jung élete végéig hitt az ősi tudományokban, főként az asztrológiában, s az okkultnak tartott (egzakt módszerekkel nem kimutatható) természeti jelenségek valódiságának, köztük az ufók létezésének is hitelt adott. A szkeptikus Freudnak azonban hamar elege lett a transzcendenciából, így elsőként tagadta ki Jungot hívei köréből. Egyedül a telepátiával tett kivételt: így a megérzésen alapuló, tudattalan gondolatátvitellel Ferenczi nyugodtan foglalkozhatott tovább.
Gyimesi Júlia Pszichoanalízis és spiritizmus című könyvében a lélektan korai történetének tükrében ad számot a materiális orvoslásnak az úgynevezett paranormális jelenségekhez fűződő kapcsolatáról. A szerző hatalmas adatanyagát fölényes biztonsággal kezelve nemcsak azonosítja, hanem pszichológiatörténeti alapon meg is különbözteti egymástól a „spirituális iskolák meglehetősen kaotikus füzérét". Végül ismerteti azokat a pszichoanalitikai törekvéseket, amelyek révén föltámadta különös jelenségek „racionalizációjának igénye", s a pszichológiai természetű magyarázatok révén végre megszűnt a materiális és a spirituális jellegű történések ősi ellentéte.
Az elhalt lelkeket szóra bíró médium – akit „clairvoyant"-nak, jósnak, tisztánlátónak is neveznek – sajátos kommunikációs helyzetet hoz létre, miközben verbális kalauzként tolmácsol élők és holtak között. A kölcsönös viszony alappillére: a hit és a feltétlen bizalom. A látnoknak hinnie kell önnön képességeiben, a hozzá fordulóknak pedig abban, hogy a közvetítő hiteles, „fölkent" személy, akire feltétel nélkül rábízhatják legintimebb titkaikat.
Azt már Julia Kristeva, a bolgár származású, Franciaországban élő, világhírű pszichoanalitikus, szemiotológus, filozófus legújabb, Kezdetben volt a szerelem. Pszichoanalízis és hit című könyve sugallja, hogy a mások lelki problémáival azonosuló terapeuta hasonló szerepet tölt be traumáitól szabadulni vágyó, önismeretre szomjazó páciense életében, akár az árnyékvilágból információt hozó "halottlátó". Ő is időutazásra vállalkozik analizáltja múltjában, sőt saját identitását is feláldozza átmenetileg, hogy azonosulhasson egy vagy több idegennel: betege lelki sérülésének előidézőivel. Nem véletlen tehát, hogy napjaink lélekelemzőit, elméletalkotóit kitüntetetten foglalkoztatja a páciens és analitikusa között szükségszerűen létrejövő, láthatatlan szellemi kötelék, mely a kölcsönös (egymásba vetett) hitre, a feltétlen őszinteségre és bizalomra épül.
Julia Kristeva alaptétele szerint „a pszichoanalízis valójában mindig két olyan szubjektum (pár)beszédét – és annak kisiklásait – vizsgálja, akiknek a viszonyát az áttétel és a viszontáttétel határozza meg". Az analitikus tapasztalataira is építő tudós szerint a pszichoterápiás szituáció résztvevőit ugyanolyan szoros egymásra utaltság jellemzi, mint az elsődlegesen meghatározó, feltétel nélküli szereteten alapuló anya-gyerek kapcsolatot. A kezelés kezdetén érzelmi ,áttétel" (átruházás) formájában ez a helyzet ismétlődik meg, az anyai mintát követő (vagy újraalkotó) analitikus „viszont-áttételét" is generálva. Ez eleinte a beszéd kialakulása előtti időket fölidéző gesztusokban, mimikában, "testbeszédben" nyilvánul meg, majd fokozatosan tér rá a verbális szintű (értelmezésre váró) válaszreakciókra.
Kristeva új „szerelmi történetnek" nevezi a testi-lelki zavaroktól való megszabaduláshoz vezető analitikus terápia folyamatát, s módszeresen végiggondolva a duál-uniót megzavaró, szükségszerűen jelentkező fejlődési mozzanatokat, a hit – az eszmélkedés – kialakulásával összhangban jellemzi a pszichoanalitikus kezelés további folyamatát. Szokatlan szemléltető példák közvetítésével mutatja be életünk legfontosabb szereplőihez (életadóinkhoz) és Istenhez (mint a legfőbb tekintélyhez és erkölcsi mintaadóhoz) való viszonyunk tükrében azt a sokfajta „oldást és kötést", mely az ősbizalmi állapotot követő csalódásoktól – a hitbéli változások, belátások révén – az egyéniség felszabadulásához, a lelki béklyók megsemmisüléséhez vezet. Tudományos érdeklődésének tágasságát hasznosítva, a téma ősi aspektusait etimológiai, szemiotikai, lélektani és hittudományi szempontból is értelmezi, bevonva vizsgálódási körébe és érvrendszerébe a Szentháromság tanát és a Hiszekegy szövegét is.
Gondolatébresztő esszéjével a megzavart felnőtté válás szellemi-intellektuális gátjainak áttörésére alkalmas forgatókönyvet adott közre.
Kapcsolódó recenziók
- Pénelopé szertefoszló vászna (Brys Zoltán, eLitMed.hu, 2012-12-05)
- Léleklátók, szerelmesek, analitikusok (Valachi Anna, Könyvhét, 2012-12-7)
- Ferenczi rossz szelleme (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2012. május)
- Gyimesi Júlia: Pszichoanalízis és spiritizmus (Szirtes Borbála, Új Könyvpiac , 2012-2-14)
- Asztaltáncoltatás, szellemek, médiumok a tudomány látóterében (Varga Tímea, Igen.hu, 2011-12-19)