
Megjelenés: 2012
Oldalszám: 152 oldal
Formátum: A/5
ISBN: 978-963-2796-83-3
Témakör: Szépirodalom
Sorozat: Science in Fiction
Eredeti ár: 2500 Ft
Webshop ár: 1875 Ft
KOSÁRBA
Harald Voetmann: Plinius szerint a világ
Az élőket a gondolatok különböztetik meg a holtaktól. Az élet melegben fogan, a domboldalban, a sűrű olajfák árnyékában. A halál hideg, a gondolatból születik, és a tapasztalatot jelzi. Ha másokhoz fordulunk, mondandónkat – se szóban, se írásban – ne zárjuk azzal, hogy felhívjuk a figyelmet a halálra. Hiszen eleve benne foglaltatik a mozdulatban, amikor végleg bezárjuk a szánkat. Önmagát nevezi meg. Ezek a mondatok könyv első fejezetében, egy jelöletlen narrátor szájából hangzanak el, aki minden bizonnyal Plinius. Legalábbis a megállapítások körülményei ezt sugallják. Az ókori enciklopédista akár mondhatott is ilyeneket, az olvasó, aki nem klasszika-filológus ezt nem tudhatja. Ki az aki olvasta Caius Plinius Secundus munkáit, amelyek közül a leghíresebb, a Historia Naturalis negyvenhét kötetre rúgott? Egyszerűbb elhinni, mint kételkedni, és aztán hosszas nyomozást folytatni, összevetni a különböző szövegkiadásokat, hogy végül bizonyosságra jussunk. Az élet és a halál tehát összeér, egymást feltételezi, még ha egymás tagadását is jelenti, ezt el kell hinnünk, mert ez így kényelmesebb. A könyv további részeiben aztán különböző szereplők nevei alatt olvashatunk monológokat, belső gondolatsorokat, amelyek aztán biztosan kitalációk. Hacsak valaki le nem jegyezte őket. Talán éppen Plinius, illetve az ő rabszolgája Dioklész, akinek diktált. Esetleg az unokaöccse, ifjabb Plinius, aki leveleiben megörökítette nagybátyja életét, és stílszerűen, halálát. Tartalmaz még a könyv ezen kívül részleteket a Historia Naturalisból. Mindezt Harald Voetmann, dán klasszika-filológus írta és válogatta össze, és mi Soós Anita átfordításában olvashatjuk. A szerző és a narrátor személye talányos – és ez így a tipikus posztmodern. Elég sokára jutottunk el ehhez a megállapításhoz – e helyett elegendő lett volna csupán a címet értelmezni. Az utalás, a párhuzam egyértelmű, John Irwing, az amerikai posztmodern emblematikus alakja Garp szerint a világ címmel írt regényt. A két könyv között a hasonlóságok számosak: mindkettőben megjelennek az enciklopédikus tartalmak, olvasható bennük mű a műben, azaz a főszereplő által írt szöveg, amely így egyszerre fiktív és reális. További megegyezés a nyers erőszak és a durva szexualitás kendőzetlen ábrázolása. Mindez mennyiben hiteles? – tehetjük fel a kérdést. Ha a párhuzam mesterkélt, erőltetett, akkor a szerző koncepciója az olvasó számára nem lesz érthető. Tanácstalanul lapozgatja majd, és bár találhat benne érdekes részleteket, összességében nem fogja értékelni a szöveget. A hitelesség feltétele elvileg adott. Az ókori római birodalom kegyetlen és perverz dekadenciája épp úgy tény, mint a főszereplő és környezete valóságossága. Valami mégis hibádzik. Garp figurája kidolgozott volt, lélektanilag hitelesen volt ábrázolva, míg itt a szereplők inkább csak egy szép képeskönyv megmozgatott figuráinak tűnnek. Igazi életük, konfliktusaik nincsenek, ezért csupán gondolati konstrukcióknak tarthatók. Az élőket a gondolatok különböztetik meg a holtaktól. Az élet melegben fogan, a domboldalban, a sűrű olajfák árnyékában. A halál hideg, a gondolatból születik, és a tapasztalatot jelzi. Ha másokhoz fordulunk, mondandónkat – se szóban, se írásban – ne zárjuk azzal, hogy felhívjuk a figyelmet a halálra. Hiszen eleve benne foglaltatik a mozdulatban, amikor végleg bezárjuk a szánkat. Önmagát nevezi meg. – idézem újra ezeket a szép sorokat, most azért, hogy önmagával magyarázzam a könyvet: ha nincs benne valódi élet, a gondolat hideg marad, és az olvasó érzelmi átélés nélkül, kissé érdektelenül jut a történet végére.
Kapcsolódó recenziók
- Ekultúra - Harald Voetmann: Plinius szerint a világ (, Katherine's Bookstore, 2013-3-19)
- Harald Voetmann: Plinius szerint a világ (Baranyi Katalin, Ekultúra, 2013-3-18)
- A világ Plinius korában (Buda Béla, Élet és Tudomány, 2012/39)
- Harald Voetmann: Plinius szerint a világ (Somhegyi Zoltán, Élet és Irodalom, LVI. évf. 44. szám 2012. október 31.)
- Harald Voetman: Plinius szerint a világ (barotányi, MANCS, 2012.08.23.)
- A világ szerint Plinius (Molnár Dávid, Irodalmi Jelen, 2012.07.12.)
- Mert az élet valójában virrasztás (Zemen Annamária, Olvass bele, 2012.07.06.)
- „Az ember nem csak a természetet igázza le, hanem az embertársait is” (Jolsvai Júlia, Könyvhét, 2012.3. szám.)
- Plinius szerint a világ - az öntudatára ébredt elme gyötrelmes vergődése az örök ismeretlenségben (tiburi, Science Caffé, 2012.05.13 )
- Fantasztikum, helyenként tudománnyal (picidzé, Librarian blog, 2012-5-15)
- Fiktív tudomány? (Varga Balázs, Playboy, 2012.05.14.)
- Északról jöttem, mesterségem címere (Péntek Orsolya, Magyar Hírlap, 2012-04-19 )
- Harald Voetmann: Plinius szerint a világ (Varga(rock) Zsolt, Moly.hu, 2012.04.30.)
- A legfilozofikusabb (Székely Anna, Figyelő, 2012.04.19.)
- Tehetségek az ókorban és ma (Laik Eszter, Irodalmi Jelen Online, 2012.04.22.)
- Science in Fiction (Nemes Dániel, Litera , 2012.04.22.)
- Az új science fiction (rKissNelli, Magyar Nemzet Online, i 2012. április 20.)