Caius Plinius Caecilius, vagy jobban ismert nevén idősebb Plinius az ókori római enciklopedista polihisztor sok mindenben eltért a korábbi ókori, elsősorban görög tudósoktól. A görögök zűrzavaros világképek helyett érett filozófiákkal, ellentmondásokat kerülve próbálták a világot megmagyarázni, a rómaiak azonban mint mindenben ebben is eltértek elődeiktől. A mindent átható római hedonizmus ugyanis az anyagi dolgok mellett, a gondolatokat is bekebelezte, felzabálta. Plinius 37 kötetetes gyűjteményében a Naturalis Historia-ban a babonák emészthetetlen darabjaitól kezdve, az elgondolkodtató felismerésekig szinte minden olyan dolgot papírra vetett, vagy vettetett, amiért a római korleírás egyik legszebb hagyatékaként tisztelhetjük. De milyen Pliniusz szerint a világ? Plinius szerint a világ az öntudatára ébredt elme gyötrelmes vergődése az örök ismeretlenségben...
"A természet szörnyeket szül [...] kizárólag a szenvedés kevéért megalkotta az embert, az egyetlen állatot, amely képes sírni, az egyetlent, amely ismeri a halált, és felfogja szenvedéseinek mértékét. Az egyetlen állatot, amely megérti, hogy azért teremtetett szenvedésre, hogy teremtőjét szórakoztassa. Aki azt hiszi, hogy ennél többre hivatott, a természet játékának tudatlan áldozata, s nem sokkal emelkedik az állatok fölé. Javaslom: becsüljük meg a gonosz játékot, még ha egyedül belőlünk űz is csúfot. Tanuljunk meg örülni az összes lehetséges torz képződménynek, mellyel a természet elcsúfíthat, a nyomor végtelen variációinak, amellyel a találékony természet nap mint nap megajándékoz. Dacosan és csodálattal adjunk nevet minden alantas ötletnek. Lássuk csak, vajon tudunk-e olyan hangosan nevetni, hogy túlharsogjuk a jajjgatást, vagy az ő kacagását egyenesen belefolytjuk a miénkbe. A természet húszezer kimagasló kegyetlenségét gyűjtöttem össze. Kedves honfitársaim, elérkezett a kacagás ideje..." - olvasható Plinius gondolata a Naturalis Historia-ban, rávilágítva arra a világgal szembeni szubjektív értékítéletre, amely munkáját áthatja.
Harald Voetman kísérletet tett a lehetetlenre, egy olyan dologra, amire furcsa módon bárkinek lehetősége lenne. Plinius hihetetlen hagyatékából jellemezte a tudós személyét, amit azonban nem valamilyen modern eméleten alapuló profilleírással, illetve nem személyes jellegek analitikus boncolgatásával, hanem nemes egyszerűséggel írásos szemelvényeinek válogatásával tett meg, meghagyva ezzel az olvasó számára a gondolkodás élményét. Egy válogatás a nagy előd gondolataiból, ami Plinius hagyatéka miatt akár ezerféle formát is ölthetne. Harald Voetman szerint ugyanis ez a válogatás Plinius, a tudás hedonista ember írásos portréja. A szellem hedonistája, aki a római kor érzéki gyönyörök utáni hajszájával szemben áll, a tudás utáni mohósága miatt azonban mégis jól beilleszthető. 
A Typotex Science in Fiction sorozatában nemrég megjelent könyv egy színes folt a könyvpiacokon,  kézbe véve nagyon nehezen letehető. Plinius gondolatai és ifjabb Plinius apjáról írt levelei különös, egyedülálló légkört teremtenek. 152 oldal fanyar rácsodálkozás. Csak ajánlani tudom, mindenkinek aki közelebbről érezni akarja egy ezer évvel élt modern embert gondolatait...
RELEVANT CONTENT: Science in Fiction 2. - Harald Voetmann: Plinius szerint a világ