Pipacska és Kockapaci igaziból már a nevükkel is a nyolcvanas éveket idézik, biztos azért  tetszik nekem annyira  - vagy tényleg olyan jó nevek? Gaál Éva pedig az egyik kedvenc illusztrátorom, és hát ez a Kockapaci, a színes építőkockákból, zseniális. Mégis gyanakvással közelítettem a könyvhöz – ugyan hogy lehetne jó egy didaktikus, számfogalmat, halmazokat tanító mese.

Hát nagyon tévedtem! A mese ugyanis nemhogy teljesen rendben van, de nagyon aranyos, összefüggő, kicsi történetek, a megcélzott négyéves korosztály szintjén, és a két karakter jó ismerősünkké válik - a szémfogalmak nélkül is jó választás. És közben fű alatt megtudjuk, hogy hogyan lesz az egyből sok, hogy kell a különböző dolgokat szétválasztani és halmazokra bontani. A mesékhez otthoni gyakorlatok tartoznak – de ezek nem is gyakorlatok, csak játékok, háztartási tárgyakkal, ennivalókkal, apróságokkal, amiket bizonyos szabályok szerint lehet ide-oda pakolni, és közben magától rájön  a gyerek – bár ez nem is jó szó, mert ez nem egy asztrakt tudás – hogy miként működnek a számok és mennyiségek. Még waldorfiánusok is forgathatják a babokat és kanalakat pakolgató játékok miatt.

4 éves kortól