L. A. Levinova–G. V Szapgir kötete elsősorban mesekönyv, amely a két jó barát címszereplő csodás kalandjait adja elő, összesen negyven frappáns fejezetben. Már a 3-4 évesek is él­vez(het)ik Papicska és Kockapaci kalandjait, nekik persze még fel kell olvasni fejezetenként a történeteket. De ez a könyv nem csak mese (amely 4 éven felülieknek szintén ajánlott) – ál­lítja a szerzőpáros az Előszó-ban. A mesehall­gatók ugyan még messze vannak az iskolától, de e mese folyamán elsajátíthatnak néhány matematikai fogalmat. (A nagyobbaknak a matematikai ismeretanyag túlságosan egysze­rű.) A Vidám matematika 1. alcímű kiadvány szerzői joggal hangsúlyozzák, hogy nem a mennyiségeket jelölő számnevek használata a legfontosabb, egyelőre, hanem például az egy, egyenként, sok, annyi-ahány. De a tárgyak hi­ányát is jelezni kell: nincs, egy sincs, egyáltalán nincs. Az iskolai oktatásra felkészítés eme játé­kos formája megtanít a tárgyak szélesség, hosszúság és magasság szerinti összehasonlí­tására: hosszabb-rövidebb, magasabb-alacso­nyabb, egyforma hosszú, egyforma magas, szélesebb-keskenyebb, egyforma széles. To­vábbá: a kicsiket meg kell tanítani a térbeli irá­nyok megkülönböztetésére, az irányokat jelző szavak használtára. Az esti közös meseolvasás lebilincselő fejlesztőjátékká válik – állítja a kiadó. De ehhez figyelmesen el kell olvasni az Előszó-t, és be kell tartani az abban olvasott utasításokat, melyekből itt csak ízelítőt adhattam. (A fordítás Láng Rózsa munkája.)