A termékeny és sikeres grafikus, rajzfilmrendező, a Summa Artium arculatának tervezője egyre többet ír. Két évvel ezelőtt már áradoztunk A követ és a fáraó című első olyan könyvéről, amelyben nem saját művei voltak a főszereplők. Mint egy közelmúltbeli beszélgetésben bevallotta, azért is vonzza az írás, mert az nehezen megy neki, nem képes rutinból művelni…

A Válogatott sejtések című kötet régebbi (ez alkalomból átírt, fényesebbre csiszolt) írásainak gyűjteménye. Mindegyik darabhoz rajzolt bravúros magyarázó ábrákat (az első íráshoz például lemásolta két ismert festmény-remekmű köldökét, vászonra, akrilfestékkel –„Köldöknézés, avagy az igazi Éva”). Stílusa végtelenül egyszerű, fontoskodás nélküli, és tökéletesen hiányzik belőle mind a művészettörténet nagyjaihoz való alázatos törleszkedés, mind a technikai bikkfanyelv. A sok érdekes írás közül hármat szeretnék különösen Nyájas Olvasóink figyelmébe ajánlani. Az első címe: „A leghíresebb rinocérosz”. Ez az állat 1515. május 20-án szállt partra Lisszabonban, mint fejedelmi ajándék, és rövidesen bejárta egész Európát. Persze nem a saját lábán, hanem ábrázolások formájában. E kép- és motívum-vándorlásnak ered a nyomába a szerző. Dürertől a Pannon Egyetem mai diákjaiig. Utóbbiak saját tanítványok, akiknek Orosz István hagyományosan kiadja a rinoprafrázis-feladatot. Magyar grafikus ne kapjon diplomát úgy, hogy nem rajzolt még rinocéroszt. Egy másik kiemelkedő írás, a Sejtések ürügyén a szerző saját továbbgondolási technikáját mutatja be Dürer nevezetes „Melankólia poliédere” kapcsán, mélységes mélyre merülve a Dante életműbe. A harmadik írás kakukktojás ebben a könyvben: „A kielről meg a kultúráról”. Ezt a Hitel folyóirat felkérésére írta a művész, aki köztudomásúan az egyike azon keveseknek, akiket a Széchenyi Művészeti Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia egyaránt a tagjai közé választott. A kultúrát a vitorlás hajó tőkesúlyához hasonlítja, és fokról kibontja a hasonlatot, amely sokkal teherbíróbb annál, mint amilyennek elsőre látszik. A bonyolult és érzékletes (egyszerre patrióta és modern) írást nem lehet néhány szóval összefoglalni. Annyit azért elárulhatok, hogy összességében enyhén szólva nem helyesli a jelen kormány kultúrpolitikáját. Ezekkel a szavakkal fejeződik be (ezek a könyv utolsó mondatai): „az igazi újrakezdés nem egyéb, mint éppen ennek a nagy összezagyvált, töredékesen is szépséges hóbelevancnak a türelmes rendezgetése tovább, tovább, amíg csak itt élnünk adatik.”

(Typotex kiadó 2013, Képfilozófiák sorozat, szerkesztő: Pordány Katalin, könyvterv: Keresztes Dóra, kiadó: Votisky Zsuzsa, 252 o., 3900 Ft.)

A fényképet Orosz Anna Ida készítette, forrás: a kiadó honlapja.