Szempillantás

A tudományos-fantasztikus irodalom mestere, és ez esetben a tudományos előtagot tessék a legkomolyabban venni, új esszékötettel jelentkezett. Bevallottan önreflektál évtizedekkel korábbi Summa technologiae (1964, magyarul 1972) című művére, melyben a századvég várható tudományos eredményeivel foglalkozott. A kérdés ezúttal is ugyanaz: utolérheti és túlszárnyalhatja-e az ember a természetet? Egyértelmű válasz persze nincs, van viszont számos átgondolt és továbbgondolásra felkínált problémafelvetés egy komoly, mégis közérthető bölcselő szemszögéből. Több-e a csillagközi utazás tervezgetése, mint menekülés a megoldatlan földi konfliktusok elől? Kell-e az emberiség a galaxisnak, vagy csak mi akarjuk rátukmálni magunkat az univerzumban esetlegesen élő más, valóban értelmes lényekre? Hagyja-e az evolúció, hogy a kibic beledumáljon? Elérhető-e a halhatatlanság, és biztosan jól járnánk-e vele? Intelligens lesz-e a mesterséges intelligencia? A robotok tényleg már a spájzban vannak? Ilyen és ehhez hasonló slágertémákat jár körül a futurológus Lem, aki mindemellett napjaink sikerhajhász áltudósait és a túlzottan lelkesedő médiát is kiosztja. Türelemre s mindenekelőtt a természet iránti alázatra int: arra, hogy bármit is hiszünk magunkról, fennmaradásunk vagy pusztulásunk végső soron mégiscsak a felettünk álló, mindig bizonytalan körülményeken áll.Körner Gábor fordító Lem józan, szikár gondolatait könnyen emészthető olvasmányos stílusban ültette át magyar nyelvre. Mindeközben megőrizte a szakkifejezések és ízléses metaforák egészséges arányát, a mű erkölcsi felelősségünket firtató filozofikus hangvételét.A könyv alcíme: Az emberi civilizáció perspektívái. Ezek szerint vannak még neki. Az már más kérdés, s Lem nem is tesz kísérletet a megválaszolására, hogy megérdemli-e.

-gtg-