Sötét jövő

A jósokat az idő méri meg. A jósok többnyire zavarosan fogalmaznak, hogy – ha jövendöléseik mégis fenn­maradnának – minél könnyebben formálhassák mondataikhoz a leen­dő tényeket.A 80 éves Stanislaw Lem vállalja a tévedés kockázatát, és igyekszik pontos mondatokban bemutatni az általa elképzelt jövőt. Régebbi tudo­mányos fantasztikus könyveiben is megjelentek komolyabb gondolatok; de azért Pirx pilóta gondjai még ha­sonlítottak a mai mindennapos prob­lémákhoz. Legújabb esszégyűjte­ményében Lem az emberi civilizáció lehetséges jövőképeit, perspektíváit veszi sorra, összehasonlítva a csak­nem fél évszázaddal korábbi megállapításaival. Nem kesereg tévedései fölött, de nem is henceg pontos elő­rejelzéseivel. Lem – sci-fi-író lévén – nem fogja vissza fantáziáját: mindig is a kísérleti tudományra alapozta megállapításait. E könyvében sem tagadja meg önmagát, és – szeren­csére – szinte szót sem ejt a manap­ság oly divatos áltudományokról, sarlatánságokról.Ugyanakkor tudja, hogy a termé­szettől tanulhatunk a legtöbbet. A pókok sokkalta rugalmasabb és nagyobb szakítószilárdságú fonalat tudnak készíteni, mint a legszilár­dabb polimerek (ennek nem mond ellent az a tény, hogy egy pókháló könnyen eltéphető, hiszen a pók azt mindössze néhány mikrométer át­mérőjű szálból fonja). Azt hiszem, Lem jól látja: az ember olyan erősza­kosan uralja a Földet, hogy az a bio­szféra és az éghajlat egyensúlyát fenyegeti. Megoldást nem nagyon lát, néha önmagában is kételkedik. Nem mindentudó bölcs akar lenni, hanem szabad író.

dr. Bóc István