A magyar társadalom rákfenéje a beteges kockázatkerülés,amely folytonos kitéréshez,meghunyászkodáshoz és végül depresszióhoz vezet. Kisgyermekkortól úgy szocializáljuk az embereket, hogy „kerüljék a bajt”. Az eredményt látjuk,nem kell kommentálni.Az innovatív, progresszív kezdeményezések mindig kockázattal járnak, és sokuk valóban bukással végződik, de a lényeg az a kevés, amelyik végül sikeres lesz. Kockázat nélkül az induló vállalkozások sem jutnának pénzhez, nem lennének sikeres fejlesztések, az ipari és az informatikai forradalom se történt volna meg. Különösen nagy jelentősége van a nyugati társadalmak sikerében annak az elvnek, hogy épp a recesszió idején kell a leginkább új befektetések befogni. John M. Coates, a Cambridge-i Egyetem neurobiológus professzora, korábban a Goldman Sachs, a Merrill Lynch és a Deutsche Bank sikeres Wall Street-i kereskedője manapság a pénzügyi döntések hormonális hátterét,a kockázatvállalás és a stressz biológiáját kutatja. Munkája iránt nagy az érdeklődés nemcsak az üzleti szférában,hanem a gyógyászat, a katonaság és az élsport területéről is. Jean Genet szerint a félszerzet órája a szürkület, amikor a kutyát nem tudjuk megkülönböztetni a farkastól. Coates könyvében két tőzsdei alkusz kaszálásainak és bukásainak történetén keresztül mutatja be a gyors döntéseket befolyásolótesztoszteron és dopamin hatását, a sikerek eufóriáját kísérő endorfintúltengést és az ezzel járó megfontolatlanságot,majd a krachok közben a testet elárasztó és döntésképtelenné tévő stresszhormonok, a kortizolok működését. A szerző szerint nem a kémia határoz meg mindent, szó sincs arról,hogy a hormonok megszabnák, mi történik a tőzsdén, hanem csak a lehetőségeket szabják meg. Az embernek megvan a szabadsága,hogy változtasson, „kilépjen a körből”,ahogy ő maga is tette. Coates bevezeti az olvasót a Wall Street alkuszszobáinak zárt világába, és megmutatja, mit csinál az amygdala azoknak fejében, akik ott élik a mindennapjaikat.Azt hihetnénk, hogy az olvasónak nem sokat jelent mindez,hiszen a Quaestor-ügy és karcagi Marcsika óta az átlag magyar úgy véli, a legjobb a pénzt a párnacihába dugni vagy ingatlanba fektetni, tőzsdézésről csak a viccekben esik szó.Ám a könyv vége felé a munkahelyi stressz, a kitartás és a rugalmasság kérdése is terítékre kerül, ami mindenkit érint.„Ismerd meg önmagad!” – ez volt a delphoi jósda felirata, és ma ez vonatkozik a biokémiára. Az így nyert tudás egyáltalán nem dehumanizál, éppen ellenkezőleg: felszabadít.