„Ó Kedves Uram! Engem nemsokára kivégeznek, csak Ön menthet meg kegyelmet osztó kezeivel!” – ekként könyörgött minden idők legsikeresebb csalója és pénzhamisítója,William Chaloner az őt akasztófára juttató hivatalnoknak, a Királyi Pénzverde főfelügyelőjének. Az igazsághoz tartozik, hogy a levél címzettje, Sir Isaac Newton munkássága elismeréseként kapta a jól jövedelmező állást. Senki nem gondolta, hogy főfináncként dolgozni isfog. Pedig egy nála lakó asszisztense már korábban feljegyezte róla, hajlamos volt olyan intenzíven dolgozni, hogy néha napokig elfelejtett enni is. Chaloner 30 évig sikeresen csúszott ki az igazságszolgáltatás kezei közül, de nem számolt Newtonnal, aki évekig állhatatos munkával gyűjtötte ellene a bizonyítékokat, nem mellesleg lerakva ezzel a modern nyomozás módszertani alapjait. Chaloner kedvenc módszerei közé tartozott az arany- és ezüstérmék szélének lereszelgetése, és az így nyert nemesfém értékesítése. Ennek megakadályozására Newton feltalálta az érmék szélének rovátkolását. Ezzel ma is találkozik mindenki, de kevesen tudják, hogy az ötlet a Principia és az Optika szerzőjétől való. E munkái tették Newtont a 18. század leginkább dicsőített tudósává. Érdekes, bár nem meglepő módon első publikációja a spektrum színeiről (Philosophical Transactions, 1672) nem elismerést, hanem igen heves vitákat váltott ki. Newton színelméletét sokan kritizálták, köztük például Johann Wolfgang von Goethe, aki egy saját színelmélettel állt elő. A fény természetéről folytatott viták következménye lett a Newton és Robert Hook közötti életre szóló ellenségeskedés is. Newton kísérletileg igazolta, hogy a fehér fényt a prizma a szivárvány színeire bontja, erre új fogalmat vezetett be, a spektrumot. Azt is megállapította, hogy egy másik prizma a spektrumot újra fehér fénnyé egyesíti, a spektrum szélessége pedig a prizmák törőerejétől (törésmutatójától függ). Paradigmatikusan új optikájában a színt a törékenység jellemzőjének tekintette, nem pedig fordítva, a törés következményének. A történet két kulcsszava, a törékenység és a spektrum adta a címet Zemplén Gábor könyvéhez, amely a Newton optikája körüli vita történetét boncolgatja filozófiai, tudományszociológiai és retorikai szempontból.
Richard Feynman egyszer azt mondta, hogy a tudományfilozófia pont annyira hasznos a tudósnak, mint az ornitológia a madárnak. Mégis érdemes eltöprengeni Newton esetén, mert érdekes története annak, hogyan lehet elindítani két szóval egy forradalmat.