A Typotex kiadó Claves ad musicam elnevezésű sorozatában már a harmadik, zenéhez valamilyen módon kapcsolódó könyvét jelenteti meg. Szalóczy Péter Elfeledett zeneszerzők és Eduard Hanslick A zenei szép című munkájáról egyaránt írt a Gramofon. A három anyag közül leginkább Almási-Tóth Andrásé olvasható folyamatosan, kivált annak, aki különösképpen érdeklődik az operajátszás, a zenés színház problémái iránt. A szerző érdeklődése és tevékenysége sokirányú. Írt balettlibrettókat a Szegedi Kortárs Balett számára, rendezett teljes opera- és bábopera-előadásokat, fesztivál és kísérleti produkciókat, egyik legszebb, legemlékezetesebb munkája Eötvös Péter műve, Az álmok hídján mentem át szcenírozása volt. És – ami a könyv fő tapasztalati forrását adja – 1998 és 2003 között színészmesterséget tanított opera szakos növendékeknek a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Almási kézikönyvként határozza meg

írása műfaját, és közli azt is, hogy a több mint százharminc oldal doktori disszertációján alapul, amelyet a Színház és Filmművészeti Egyetemre készített, ahol ma is dolgozik. Valóban haszonnal forgathatja e kézikönyvet az opera műfaja iránt érdeklődő laikus is. Almási mindent megmagyaráz, adatokkal, az idézetek származási helyének megjelölésével támasztja alá mondandóját. Már éppen vitatkozna a furcsa címmel az olvasó, de megindokolja ezt is: „Az opera mint műfaji megjelölés […] több művészeti ág kombinációját jelöli, amelyek saját színpadi univerzumot, egy zárt, önmagában teljes világot, egy különös »világmodellt« hoznak létre a színpadon.” No, így mindjárt más: ami ott „zárt”, az a befogadó felé szerencsére nyitott – ez tartja életben és fejlődésben a műfajt. Partnerség és magány, az előadás közbeni taps kizökkentő hatása, a szerepek belső igazságának és logikájának megtalálása, a képzelet ereje – érdekes téma mind, nem csak a szakma, a néző számára is, hogy műélvezetre készebb állapotban üljön be egy-egy előadásra.