A Typotex
kiadó Claves ad musicam elnevezésű sorozatában már a
harmadik, zenéhez valamilyen módon kapcsolódó könyvét jelenteti meg. Szalóczy
Péter Elfeledett zeneszerzők és Eduard Hanslick A zenei szép című munkájáról
egyaránt írt a Gramofon. A három anyag közül leginkább Almási-Tóth Andrásé
olvasható folyamatosan, kivált annak, aki különösképpen érdeklődik az
operajátszás, a zenés színház problémái iránt. A szerző érdeklődése és tevékenysége
sokirányú. Írt balettlibrettókat a Szegedi Kortárs Balett számára, rendezett
teljes opera- és bábopera-előadásokat, fesztivál és kísérleti produkciókat,
egyik legszebb, legemlékezetesebb munkája Eötvös Péter műve, Az álmok hídján
mentem át szcenírozása volt. És – ami a könyv fő tapasztalati forrását adja –
1998 és 2003 között színészmesterséget tanított opera szakos növendékeknek a
Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen. Almási kézikönyvként határozza meg
írása műfaját, és közli azt is, hogy a több mint százharminc
oldal doktori disszertációján alapul, amelyet a Színház és Filmművészeti
Egyetemre készített, ahol ma is dolgozik. Valóban haszonnal forgathatja e
kézikönyvet az opera műfaja iránt érdeklődő laikus is. Almási mindent
megmagyaráz, adatokkal, az idézetek származási helyének megjelölésével
támasztja alá mondandóját. Már éppen vitatkozna a furcsa címmel az olvasó, de
megindokolja ezt is: „Az opera mint műfaji megjelölés […] több művészeti ág
kombinációját jelöli, amelyek saját színpadi univerzumot, egy zárt, önmagában
teljes világot, egy különös »világmodellt« hoznak létre a színpadon.” No, így
mindjárt más: ami ott „zárt”, az a befogadó felé szerencsére nyitott – ez
tartja életben és fejlődésben a műfajt. Partnerség és magány, az előadás
közbeni taps kizökkentő hatása, a szerepek belső igazságának és logikájának
megtalálása, a képzelet ereje – érdekes téma mind, nem csak a szakma, a néző
számára is, hogy műélvezetre készebb állapotban üljön be egy-egy előadásra.