Oldalszám: 330 oldal
Formátum: A/5, fűzve
ISBN: 978-963-9664-99-9
Témakör: Irodalomtudomány
Eredeti ár: 2800 Ft
Webshop ár: 2100 Ft
KOSÁRBA
Morzsanépek mindennapi kenyere
Bojtár Endre információban
gazdag könyve lenyűgöző tájékozottsággal kíséri végig Közép-Európa
történelmének jó száz évén olvasóját. A részletekre és nagy összefüggésekre egyaránt
felhívja a figyelmet, előzékeny udvariassággal igyekszik a nemzeti önismeretet
összekapcsolni egy szélesebb perspektívával, amely leegyszerűsítve a centrum és
a periféria kapcsolatát mutatja fel. Azt az időszakot tágyalja, amely a
jelenünkig meghosszabbítható erővonalak kirajzolását teszi lehetővé, a jövőt és
a jelent meghatározó múlt összefüggéseit teszi beláthatóvá. A széles közönséget
elérni kívánó ismeretterjesztés is célkitűzései között van, ezt a könyv
messzemenően teljesíti is. Ha nem lesz a széles értelmiségi olvasóközönség
olvasmányává, az bizony nem a szerző és a nem a könyv érdemein múlik. A könyv
korábbi változata, ahogy erre a szerző bevezetőjében utal, „Az ember feljő..." címmel 1986-ban
látott napvilágot. És amint bevezetőjében világosan jelzi, céljai és szándékai
túlmutattak az önmagáért való irodalomtörténeti vizsgálódáson.
Kelet- és Közép-Európa elmúlt jó száz évének, a hosszú XIX. századnak a
megértésére errefelé a középpont-perem kettősség nyomja rá a bélyegét. Ezért
többszörös aszinkrónia hatja át ezeknek a népeknek egymáshoz és Európa
nyugati feléhez viszonyított történetét. Az irodalomként számon tartott
szövegek halmazának rendszerezéséhez azok a fogalmak és szövegszerű jegyek
adják a szemléleti keretet, amelyeket a nyugat-európai népek irodalmi
alakulástörténete vagy fejlődéstörténete alapján épített fel az
irodalomtudomány. Bojtár Endre könyve magán viseli születése történeti
pillanatának nyomait. A stíluskategóriák elbeszélésszervező erejét és
Kelet-Közép-Európa népeinek a nyolcvanas évek közepén egymás iránt
megnövekedett érdeklődését. A lengyelországi események, a Szolidaritás mozgalma
és a Kelet- és Közép-Európában mindenütt erősödő belső ellenzék a szovjet
nagyhatalom megosztó politikája helyett az együttműködésre és a múlt kooperatív
megértésére mutatott fogékonyságot. A térségi tudat egymásra utaltságot erősítő
belátása az értelmiségi körökben - amelyek átfedésben voltak az ellenzéki
szerveződések sejtjeivel - nem a hatalmi politika fejleménye volt. Az
időközben, 1989-1990-ben bekövetkezett kurzusváltások alig emelték be a
diplomácia és a hatalmi politika terébe ezeket a biztató kezdeményezéseket, a
formálódó új demokráciák nem teljesítették be a húsz évvel ezelőtti
várakozásokat. De ennek boncolgatása nem tartozik a jelen írásra.
Nem véletlen a könyv ismételt megjelentetése, hiszen időszerűségéből,
felvilágosító szándékainak és ismeretterjesztő célkitűzésének jogosultságából
semmit sem veszített, sőt. A Kelet- és Közép-Európában élő kis népek múltbeli
tapasztalatai hordozzák a jelen és a jövő alakításának kereteit. Az egyes nyelközösségekben
irodalomként forgalmazott szövegek java része, amelyeket a könyv kiemel, a
nemzeti identitás kialakításának és tudatosításának feladatát hajtották végre.
Ezek a szövegek esztétikai funkciójukon túl hordoznak olyan jelentéseket,
amelyek használati módja a nemzeti önazonosság felismerése - ezt aztán
ideologikus értelmezéstörténet részévé avatja az adott nemzet tudományossága.
(A mostani kiadáshoz függesztett képmelléklet szerepe nem tisztázott, a
Kenyeres Imre által kiadott Auróra-kötetből történt átemelése pedig nem elegáns
gesztus.)
Az eredettörténet, amely a két nagyhatalmi zóna, Európa nyugati fele és
Oroszország között az oszmán török birodalom XVIII. századi visszaszorulása után
maradt hatalmi vákuumban kezdetét vette, a felvilágosodáshoz vezet el. A könyv
által vizsgált korszak a felvilágosodástól veszi kezdetét, és ennek eszméihez
méri az időbeli szinkronitás vagy épp az aszinkronitás mértékét. Pőrén
szemlélve a történéseket az derül ki, hogy a nyers nagyhatalmi érdekek mindig
erősebbek voltak a térségben, mint bármi más. Vagyis az irodalminak tekinthető
szövegek tevőlegesen politikai érdekérvényesítést nem szolgáltak, csupán az
egyes nyelvközösségek közösen vallott és az önmeghatározásuk jegyében osztott
gondolatainak népszerűsítéséhez járultak hozzá. A szabadság eszméjét, a
társadalmi felelősségvállalás gondolatának a közösséget kulturáló hatását, a
nyugati normákhoz és beszédrendekhez való igazítását szolgálták. A térségben élő
és állami léttel nem bíró, kiszolgáltatott népek javát segítő egyetlen
érdekérvényesítő erő az egyházi intézményrendszer volt. Mivel nemzeti nemesség
alig vagy egyáltalán nem létezett, szellemi elit az állami keretek hiánya miatt
szintén nem állt rendelkezésre. Egyházaik csekély gazdasági erővel bírtak, és
ahogy az erdélyi román közösség ortodox püspökeinek példája mutatja, hiába is
kérvényezték, hogy más egyházak főrangú vezetőivel együtt helyet foglalhassanak
a felsőházban, ezt az osztrák és a magyar politikai osztály közösen akadályozta
meg. A fordulat akkor következett be, amikor a felvilágosodás eszméinek
hatására a nyelvi és kulturális közösség alapján új, világi elveken álló
identitáskonstrukciók kidolgozása veszi kezdetét a térség kis népei között is.
A gondolatok és az eszmék erejét jól szemléleti Bojtár Endre könyvének pazar
példatára, amely beláthatóvá teszi az olvasó számára, hogy az egyes népek
nemzeti ideológiai konstrukciói milyen szerény és esendő kezdeteken is
nyugszanak. Csak részben igaz minden, és csak az irodalomtörténeti
összefoglalásokban ilyen hízelgő a kép, mintha egy-két költő, néhány verssor,
esetleg színdarab lenne képes megváltoztatni egy-egy nép történelmét. Az irodalomtörténet-írás
csalfasága és önteltsége ez, másrészt árulkodó módon informál bennünket - mint
épp egy érintett kis nép tagjait - arról a történelemfelfogásról és arról a
történetírói narratíváról, amely ebben a térségben az egyén és a közösség, a
nép és a történelem közötti viszonyt közvetíti tagjai számára.
A kis népek birodalmait nem a költők, hanem a nagyhatalmak szokták létrehozni, amelyek ettől a tettüktől valamilyen stratégiai vagy katonapolitikai hasznot remélnek. Például a román nép első államalakulatait, Havasalföldet és a Moldvai Fejedelemséget, az akkori legerősebb közép-európai birodalom, a Magyar Királyság hozta létre az 1300-as évek elején, ütközőállamként önmaga és a tatárok, majd pedig a terjeszkedő oszmán török birodalom között. Közép-Európa nemzeti mozgalmainak beteljesedését sem a térség kisnépei, hanem a nagyhatalmak 1919-es, majd 1945-ös döntése határozta meg. Az irodalom történetének elbeszélése valamilyen elképzelt, sematikus és ezért idealizált nyugat-európai modellhez kap elbeszélhető vázat. Bojtár Endre kiegyensúlyozott, nagy anyagismerettel megírt könyve egy húsz éve elejtett szál, a történeti tudat és a nemzeti önazonosság kapcsolatát tematizáló irodalmi hagyományok párhuzamos vizsgálatának szükségességét eleveníti fel újra. A téma ismételt időszerűsége aligha vitatható. Az Európai Unióban együtt élni kényszerülő kis népek közös érdeke, hogy a centrum felől nézve ne egymással versengő történeti konstrukciók jegyében váljanak megoszthatóvá, hanem a közös múlt közös konstrukciója által szolidaritást és megértést mutassanak egymás iránt, mert csak akkor tudnak védekezni a központból óhatatlanul áradó uniformizáló törekvések ellen. A kis népek ugyanis nem maguk irányítják történelmüket, mint ahogy ezt hinni szeretik; vigasztalásul viszont ők írhatják, saját szájízük szerint. Ez az ő mindennapi kenyerük. Bojtár Endre könyve ezekre a stílussajátosságokra irányítja rá a figyelmet. A stílusra, amely errefelé a nemzeti önazonosság lényegét adja. Hisz a stílus maga a nemzet.
Kapcsolódó recenziók
- Az Édentől keletre (Kisantal Tamás, Jelenkor, 2009)
- Nem zöldebb a szomszéd kertje (Tintás Barnes, Exit, 2009-06-01)
- Morzsanépek mindennapi kenyere (BORBÉLY SZILÁRD, Élet és Irodalom, 2009. július 31.)
- Hónapról hónapra (Rónay László, Vigilia, 2008/10)
- Bojtár Endre: „Hazát és népet álmodánk...” (Pálfalvi Lajos, Helikon, 2008/4)
- Bojtár Endre: „Hazát és népet álmodánk” (Lendvai L. Ferenc, BUKSZ , 2008/ősz)
- Tiszta fejjel közös dolgainkról (Bundula István, Magyar Narancs, 2008-01-22)
- A kicsik háborúzgatnak, az amcsik betépnek (florescu, Könyvesblog, 2008.09.05.)
- Az aktualitás (Kerekes Tamás, www.virtus.hu, 2008-07-24)
- Két vitairat a Typotextől (Ádám Zita, Népszabadság, 2008. június 5.)